Tudnivalók a zenekarról
A Yellow Mood egy 2019 februárjában alakult zenekar. Az első felvételek az akkor még négy fős formációról augusztus végére jelentek meg, amit egy bemutatkozó koncert követett a Dürer Kert kistermében. Ide még az ősz folyamán visszatértek, ám már egy taggal többen, mellyel a zenekar elnyerte jelenlegi felállását (Héjja Norbert - gitár és ének, Szilágyi Anna - billentyű és vokál, Tácsik Hunor - szaxofon, Bózsing Hunor - dob, Dobos Kristóf - basszus és vokál). Az első közös színpadra lépés alkalmából egy dal rögzítésére is sor került.
Az első stúdióban felvett EP-jük 2020 őszén jelenik meg.
Az öt különböző zenei világból jött fiatal a blues, rock, funk, jazz, es a popzene elemeiből építkezik, mégsem akar beleépülni egyikbe sem. Szokatlan ritmus és dallam vezetés jellemzi számaikat, szövegeikben történeteket mesélnek el három vokál és olykor filmszerű instrumentális részek segítségével. Zenéjüket egyaránt jellemzik az improvizatív és az erősen strukturált elemek.
Az albumról:
A Mozai EP az első egy évünk története, amiben a Keleti Blokk füstössége, a zenekar kezdeti nyers dinamikája öleli körül a Yellow Mood szellemiségét.
Ez az album a zenekar első évének pontos lenyomata. Az első közösen megírt számunktól, a “Purple Ground”-tól kíséri végig az útkeresésünket a felvétel utolsó pillanatában megírt számig, a “Where do they go?”-ig.
A zenék írása közben nem követünk konkrét stílust, irányvonalat, mindenki belerakja a saját személyiségét, közösen dobáljuk az ötleteket. A mai napig nehezen határozzuk meg a saját műfajunkat..
A "Where do they go?"-t egyértelműen az album elejére akartuk tenni, nagyon jól összefoglal minket és az elmúlt időszakot, amit közösen éltünk meg.
A "Polymono" egy kicsit húzósabb ritmusú, elborultabb szám. Több fajta tudatállapot is megjelenik a zenében, a megőrülést és a megnyugvást is megtalálja benne a hallgató.
A “Purple Ground”-ban a feszes verzét felezett tempójú refrén töri meg, ami után az instrumentális rész visszavezeti a hallgatót a dal kezdeti sodrásába, azt enyhén fokozva a csattanóig. Szövege az út és az örök áramlatok kutatását írja le egy absztrakt világban.
A "Brother" egy népies dallamként indult, és egy sokkal borongósabb, múltba révedő hangulatot képvisel. A kezdeti lágyabb akkordmenetre kitaláltunk egy nyers, furcsa ritmusú "refrént", amit először el sem tudtunk normálisan játszani, de nagyon szerettük.
POLYMONO
A Polymono számomra az érzelmek ingadozásáról, a hangulatok változásáról szól. Zeneileg ezt úgy próbáltuk kifejezni, hogy egymást követik benne a különböző intenzitású elemek, a minimalista, feszült basszustémától elkezdve az elszállós vokálokig. A fő motívum egy jam session alkalmával jött elő, amikor még három fős volt a zenekar és gyorsan írtunk belőle egy számot, ami semmiben nem hasonlított a mostani verzióra. Akkor még egy lassú tempójú, pszichedelikus dal volt, de rájöttünk, hogy nem működik, így újraírtuk az egészet.
A végső formáját akkor érte el, amikor már öten voltunk a bandában. A szám végén lévő teljesen elütő részt írtuk meg utoljára, ami nekem az önmagunkkal való szembenézést szimbolizálja, bármit is találjunk ott. - Héjja Norbert, ének
KLIP
A kis rövidfilm projektünk második része. A Polymono a kedvenc dalom az Mozai kislemezről, egy baromi jó, mozgalmas szám, aminek a végén azért mégis csak betakarózunk melankóliával. Igyekeztünk Józsival, az Allusion Ninja operatőrével, és Vitéz Julival, a főszereplővel olyan képekben gondolkodni, amik jól tükrözik ezt a nagyon finom kettősséget. Biciklire szálltunk át a kocsiból, így vettük nyakunkba a várost. Nem akartunk konkrét kitalált jeleneteket, helyette improvizációra alapoztuk a felvett anyag 80 százalékát. Szerettem volna a főhősünk karakterét kicsit áttenni egy másik bolygóra vagy egy kifordított valóságba, ahol a belső harcok, az identitásválság konkrét emberi formát öltenek. A barna és a szőke Juli gondolata egy magányos otthoni David Lynch maraton alkalmával fogalmazódott meg, ezt igyekeztünk közösen beleültetni a Yellow Moodba egy majdnem folyamatosan forgó kamerával. Juli karakterét sokkal inkább a zenére való reflektálásként, egyfajta szimbólumként értelmezzük: elvágyódás, dualitás, identitásválság, újra és újra lefutott körök. - rendező, Balogh Ádám
Sajtóinformáció: Gór Annamária
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
