Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban
Az állandó fogyókúrázás, és saját magunk el-nem-fogadása bizonyára sokak számára nem ismeretlen. Szerencsére ma már egyre nagyobb figyelmet kapnak a plus size mozgalmak, melyek arra tanítanak minket, hogy az önelfogadás nem a súlyunktól kell, hogy függjön. Meg kell tanulnunk úgy szeretni magunkat, ahogy vagyunk, hiszen az értékünket nem kilókban mérik. Mona Awad „Antilányregény” című könyve tanulságos olvasmány mindenki számára, alkattól függetlenül.
A színes, vidám borító és a leírás alapján egy vidám, szórakoztató, könnyed regényre számítottam. Azonban Mona Awad könyve egyáltalán nem habkönnyű történet, és bőven ad okot az olvasóinak gondolkodásra.
Később majd rohadt gyönyörű leszek. Utolérem az orromat, és ki fogok fejleszteni valamiféle evészavart. Egész életemben éhes és mérges leszek, de mindeközben baromi jól fogom magam érezni.
- mondja Lizzie, a regény főhőse a történet kezdetén. Azt gondolom, ez a könyv egyik legfontosabb mondata, melyben az írónő összefoglalta a plusz kilókkal harcot vívó emberek egyik legnagyobb problémáját. A boldogságot azonosítják a fogyással, azzal, ha vékonyak lesznek, mindegy, hogy milyen áron.
Lizzie már tinédzserként boldogtalan, azt gondolja, minden problémájának a külseje az oka. Ez a (téves) gondolat végigkíséri őt az élete minden területén: a családjával való kapcsolatában, a barátságaiban és az ismerkedésben is. Sőt, még a tanulmányaira is kihatással van, hiszen rossz lelkiállapota miatt rengeteget hiányzik az óráiról. Nem hiszi el, hogy érdekelhet valakit, így az internetes ismerkedés világába menekül, ezzel is elkerülve a találkozás „veszélyét”, azt, hogy felvállalja önmagát élőben – méghozzá önbizalommal.
Bár férjét még a fogyása előtt ismerte meg, aki úgy szerette őt, ahogyan van, Lizzie mégsem tudja ezt elhinni, mintha nem tudná elfogadni, hogy valaki szeretheti őt.
Az évek során Lizzie a fogyókúrák megszállott rabjává válik, s észre sem veszi, hogy a leadott kilókkal egyenes arányban csak egyre boldogtalanabbá válik, a kapcsolatai pedig egytől-egyig megromlanak. Teljesen elhidegül a gyermekkori legjobb barátnőjétől, az anyjától és a férjétől is. Hiába a rengeteg leadott kiló, még mindig kövér lányként tekint magára, és még mindig nem érzi jól magát a bőrében.
A könyv valóban „Antilányregény”, hiszen nem egy tipikus és vidám történet happy enddel. Azonban annál inkább kötelező olvasmány mindenki számára, aki elégedetlen magával. A regény 13 fejezete végigvezet minket azon, hogy milyen súlyos és szomorú következményei lehetnek annak, ha a boldogságunkat és ön elfogadást nem a megfelelő dolgokhoz kötjük. Hiszen ha magunkat nem szeretjük, hogyan is várjuk el másoktól, hogy szeressenek minket?
Köszönjük a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)
