Nagy Péter gyerekkora óta imádja az állatokat, amely szeretete később egy rendkívül izgalmas és szemet gyönyörködtető hobbiba fulladt: Péter természetfotósként számos csodálatos képet készített már Győr-Moson-Sopron tájain. Péterrel munkásságáról, jelenről és jövőről beszélgettünk.

Mesélnél a gyerekkorodról? Hol nőttél fel? 

Nagy Péter: 1989-ben születtem Győrben. Tápon nőttem fel. Gyermekkorom óta rajongok a természetért és az állatokért. Édesapámmal rendszeresen jártam a közeli erdőket - mezőket, majd ahogy idősödtem egyre többször eljártam vele horgászatokra. Sajnos a horgászat nem igazán kötött le, sokkal inkább érdekeltek a tóparton élő különböző hüllők, kétéltűek és ízeltlábúak. Nagyjából 8 éves lehettem, amikor először elvittek egy vadászatra, aminek a hangulata valami ősi lángot lobbantott fel bennem. Teljesen rabul ejtett. 

Mivel foglalkozol a természetfotózás mellett?

Nagy Péter: A civil életben szakácsként dolgozom Bécsben. A vadfotózás mellett még egzotikus állatokat tartok (főleg óriáskígyókat, madárpókokat, skorpiókat és a nekik megfelelő eleségállatokat), illetve másik szenvedélyem a vadászat.

Mikor kezdtél el természetfotózással foglalkozni? Mi volt az indíttatásod?

Nagy Péter: A természetfotózással 2011-ben ismerkedtem meg. Néhány barátommal elmentünk Portugáliába, ott betévedtünk egy kiállításra, ahol természetfotók is voltak kiállítva. Valami akkor indult el bennem. Akkor megfogadtam, hogy egyszer természetfotós leszek. Onnan hazaérkezve a szüleimtől kaptam egy kompakt gépet és elkezdtem járni az egyik barátommal a közeli erdőket-mezőket. Eleinte mindent lefotóztam, de ahogy teltek az évek egyre inkább a vad fotózása mozgatta a fantáziámat. 2016-ban volt egy  mélypont az életemben és onnantól kezdve szinte minden szabadidőmet a természetben töltöm, valahogy ez segített akkor kimászni a „gödörből”. 

Mikor szeretsz legjobban fotózni?

Nagy Péter: A hajnali és késő délutáni, kora esti órákban. Ekkor a legszebbek a fények és ekkor mozog a legjobban a vad. 

Mi a legnagyobb nehézsége a munkádnak, hogy látod?

Nagy Péter: Mivel a vadnak rettentő jó a hallása és a szaglása, ezért egy-egy cserkelés komoly feladat elé állítja a vadfotóst, bár ezt sem nevezném nehézségnek, mert izgalmakkal teli perceket élek át ilyenkor. 

Van kedvenc állatod?

Nagy Péter: Mivel én inkább apróvadas területen fotózom, ezért a kedvenc állatom az őz, illetve a róka. Főleg az őzek párzási időszaka - az üzekedés - a kedvenc időszakom. Ekkor a bakok nagyon jól hívhatók a különféle sípokkal, de szeretek minden olyan állatot megörökíteni, ami a lencsém elé kerül. 

Hol szeretsz legjobban fotózni?

Nagy Péter: Itt Tápon ahol lakom és környékén. Ezenkívül nagyon szeretem a Hanságot, ahova egyik barátom szokott meghívni fotózni.

Hol szeretnél majd fotózni, illetve milyen állatokat? Mik szerepelnek a terveid között?

Nagy Péter: Szeretnék majd eljutni Afrikába fotózni és vadászni is, illetve ami nagyon vonz azok az ázsiai esőerdők, ott pedig leginkább a mérgeskígyók fotózása izgatja a fantáziámat.

Miért szereted az egzotikus állatokat?

Az egzotikus állatok iránti rajongásom már egész kis gyermekkoromban megmutatkozott. 5-6 évesen, ha elmentünk a szüleimmel a Balatonra én egyből a nádasba vetettem magam és fogdostam össze a vízi és kockás siklókat. 6 éves koromba Édesanyám elvitt egy hüllő kiállításra, ahol a nyakamba tettek egy körülbelül 4 méteres tigrispitont. Ott fertőződtem meg teljesen. Ha jól emlékszem 6-7 éves lehettem, amikor az első ékszerteknőst kaptam születésnapomra a Keresztszüleimtől. 18 éves voltam, amikor az első madárpókomat megkaptam a barátaimtól születésnapomra. Kezdetben madárpókokat tartottam, majd pár hónap múlva hazaállítottam az első kígyókkal. Onnantól kezdve pedig nincs megállás.

Hol találkozhatunk a munkáiddal?

Nagy Péter: Munkáimmal a Social media felületein találkozhatnak az emberek (Facebook: Nagy Péter, Instagram: peter_nagy_wildlifephotography)

Mik a terveid? Igazi hivatás lesz a természetfotózás?

Nagy Péter: Nem lesz igazi hivatás a természetfotózás, mivel úgy gondolom, hogy ahhoz nagyon sok mindent le kéne tenni az asztalra. Megmarad hobbinak. Az biztos, hogy nem ezzel fogom keresni a kenyeremet. 

Miért Ázsia és Afrika? Miért  a kígyók fotózása érdekel?

Nagy Péter: Nagyon sok ázsiai kollégám van, és ők rengeteget mesélnek az ottani élővilágról. A legtöbb az esőerdő mellett nőtt fel. Mivel rajongok a kígyókért, és Ázsiának elég gazdag a kígyó faunája, ezért azokkal szívesen elbíbelődnék ott. Rengeteg Afrikában forgatott vadászfilmet megnéztem és az ottani élővilág is nagyon érdekel. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Nagy Péter: Nincs ilyen. Sok fotóm van, ami közel áll a szívemhez, de valahogy sosem vagyok elég elégedett a saját munkáimmal. 

Melyik a legjobb élményed a fotózással kapcsolatban?

Nagy Péter: A legjobb fotós élményem 2018-ban volt. Meghívtak vadászni, felültem a lesre és vártam. Nem sokkal később 3 süldő róka jelent meg a les előtt. Puskámat felemelve néztem őket a céltávcsövön keresztűl. Egércincogással behívtam őket, majd úgy gondoltam nincs szívem elejteni egyiket sem, inkább másnap visszatérek hozzájuk, hátha sikerül őket lencsevégre kapni. Ez így is történt. Másnap visszamentem és fotóztam őket. Majd jött a következő nap. Ekkor már vittem nekik kutyaeledelt is. Végül annyira a bizalmukba fogadtak a "kölykök", hogy a kezemből ettek. Egy életre szóló élményben volt akkor részem. 

Tervezel indulni pályázatokon?

Nagy Péter: Mivel nem pályázatra fotózok, hanem az élmények miatt, ezért nem nagyon mozgatják a fantáziámat a pályázatok. Lehet, hogy majd egyszer eljön az a pillanat, amikor fogok pályázni, de jelenleg hidegen hagynak az efféle dolgok. 

Nagyon köszönjük az interjút és további nagyon sok sikert kívánunk a munkádhoz!

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)