Tamási a Kapos-Koppány menti dombvidék legjelentősebb települése, járási székhely, nyolcezer lakosú kisváros. A Balatontól délre, a 65-ös és a 61-es főutak kereszteződésénél fekszik. Sokan nem hallottak róla, pedig a kedves, bájos kisváros nagyon gazdag történelmi múlttal rendelkezik, az itt élő svábok és magyarok pedig ma is őrzik hagyományaikat, saját ruhadarabjaikat, nyelvüket. A Dám Pont Látogatóközpont létesítményfelelősével, Kudari Hedviggel egy nagyon kellemes beszélgetésben idéztük meg Tamási múltját, a sváb és magyar hagyományokat és azt is megtudtuk, hogy mivel várják a látogatókat ebben az évben.

Tamásinak nagyon gazdag a múltja, mesélnél erről?

Kudari Hedvig: Így igaz, gazdag régészeti leletanyag igazolja, hogy Tamási már az újkőkortól lakott hely volt. A római korból előkerült istenszobrok (Jupiter és Pallas Athéné) kiemelkedő jelentőségűek. A honfoglalást követően a fejedelmi törzs birtoka, a kora Árpád-kortól templomos és vámszedési joggal rendelkezett. Egy 1315-ből származó oklevélben említik először a nevét, s a tatárjárás után épült várát. A török hódoltság után az Esterházyak telepítették újra, s az elpusztult vár köveinek felhasználásával először a római katolikus templomot (1745) emelték, majd Esterházy („Fényes”) Miklós 1776-ban felépítteti a mai is álló vadászkastélyt (1776) a róla elnevezett miklósvári városrészen. Az Esterházy-vadászatok már a XVII. század elején nemzetközi hírnevet szereztek e vidéknek.

A kastély 30 szobával rendelkezett, így alkalmassá vált a nagyúri vadászatok vendégseregének elszállásolására. Az emeleten lakott a herceg és a vele hozott barátai, ott volt a társalgóterem is. A herceg elrendelte, hogy a várostól a kastélyig vezető utat (1786), majd a kastélytól a vadaskertig vezető utat (1797) ültessék be hársfákkal. (Bár az évszázadok alatt cserélődtek a fák, de a mai napig a Hársfa utca hársfával van betelepítve.) A Tamásit övező erdők összterülete együtt 25000 hold volt. Ebből 600 hold a nagyvadkert, 50 hold a kisvadkert. Idővel mindkét vadaskertet hatalmas költséggel téglakerítéssel vették körül. Ma már sajnos ez nem látható, a vadaskert pusztulásával a kerítést elbontották, tégláit felhasználták. A kastély állandó szolgálatára 1788-ban a szomszédos Páriból németeket telepítettek. A 13 család mindegyike kis kőházakat kapott a kastély körül (a mai utcarendszer őrzi ezt). Leszármazottaik mind hercegi szolgálatban maradtak. Sokáig csak egymás között házasodtak, így nyelvük, szokásaik sem keveredett a szomszédos magyar lakta területekkel. A különféle mesteremberek is közülük kerültek ki (ács, kőműves, kovács). A foglalkozásneveket máig őrzik a földrajzi nevek Miklósváron: pl. Meszesföld, Téglaégető. A fényes pompával megrendezett vadászatoknak a XIX. század közepéig nagy hírük volt. Az Esterházy család csődje miatt a nagyszabású és legendás vadászatok elmaradtak Miklós fia, Pál herceg 1847-ben jött utoljára vadászni a vadban gazdag tamási erdőbe. Ezt követően Miklósvár hanyatlani kezdett és a szerény vidéki kastélyok színvonalára süllyedt vissza. Az utána lévő időszakokban a terület jogviszonyai és így a vadászati jog gyakorlása is sokszor változott, bérletből bérletbe szállt át. Az erdő azonban mind a mai napig állami vezetők, külföldi vendégek kedvelt vadászterülete. 1950-ben az erdő állami tulajdonba került, ma a jogutód Gyulaj Zrt. kezelésében áll. A vadászkastély a cég irodaházaként működött 1984-ig, amikor a város központjában lévő új épületbe költözött. 1987-ben Mészöly Katalin–Horváth Bálint operaénekes házaspár vásárolta meg és újította fel a kastélyt, amely így ma szépen helyreállított, parkja gondozott, de sajnos nem látogatható, mivel magántulajdonban van. A kerítésen kívülről azonban jól látható az impozáns épület.

Az 1920-30-as években felépültek a városközpontot máig meghatározó épületek (városháza, járásbíróság, adóhivatal). Az 1960-as évek iparosítása, új üzemek létesítése, leányvállalatok idetelepülése a lakosság létszámát is megnövelte. 1984. január 1-jével történelme során az addigi nagyközség 4. alkalommal városi rangot kapott.

A sváb hagyományok élénken élnek ma is a városban?

Kudari Hedvig: Igen, az iskolában évtizedek óta van német nemzetiségi oktatás, mi otthon régen a szüleimmel, nagyszüleimmel is svábul beszéltünk. Az ételek mellett a ruhadarabjaink is megmaradtak, mint a „tutyi”, ami még nekem is megvan kislánykoromból.

A tutyi Gyönkön és környékén az 1700-as években betelepült svábok viseleteként jelent meg. Gyapjú fonalból készült kényelmes lábbeli, mert igazodik a láb formájához és meleg.
A tutyikat öt tűvel kötik. A kötést az oldalán kezdik el. A megfelelő magasság elérése után a talp készül el, majd ezután készül a lábfejrész. Alapszíne legtöbbször a fekete. A férfiak csak egyszínű, fekete tutyit viseltek. A nők és a gyerekek színes fonallal mintázott tutyit hordtak. A tutyi mintázata felekezeti hovatartozás szerint változott Gyönkön és környékén. A gyönki reformátusok apró, stilizált virágmintát alkalmaztak, míg a gyönki és környéki evangélikus vallásúak színesebb, rózsás mintával díszítették tutyijaikat. A Gyönk melletti Szakadáton élő katolikus vallású svábok még nagyobb virágokat kötöttek és élénkebb színeket használtak, és ők a tutyi oldalát is díszítették. A kész tutyit vászonnal talpalták meg. A mezei munkához használt tutyik talpát szurokkal kenték be, hogy tartósabbak legyenek.

A magyar hagyományokat is őrzitek, találkozhatunk ma is népviseletekkel?

Kudari Hedvig: Igen, az itteni legismertebb ilyen viselet, ami ehhez a vidékhez köthető, a „pille”, ami a Kapos – Koppány vidék jellegzetes magyar konytfedője, amely a 19. század második felétől vált e vidék jellegzetes darabjává. Egyedi viselet, amely csakis a Kapos - Koppány menti falvak jellegzetessége. A pille településenként részben egyébként eltérő, ám az alapelve mindegyik faluban ugyanaz. Kezdetben a forma és az anyag is egyszerűbb volt, egyszínű, lógós selyem pillét használtak, később ezeket hímezték is. Idővel a hímzett kendőt a keménypapírból készült szögletes kontydobozra rögzítették. A lelógó sarkakat eleinte hagyták lógni, később szárnyszerű alakot igyekeztek kialakítani belőlük keménypapír behelyezésével. Innen kapta a fejviselet a nevét, hiszen a kialakult fejdísz a lepkére, pillére hasonlított. Anyaga a ’40-es évekre kibővült, már kasmír, brokát selyem, szatén, taftselyem voltak, melyek színei és díszei a viselt ruha színéhez illeszkedtek. Ezt a viseletet a fiatal házas nők hordták.

Tamási nagyon sok gazdagságot hordoz, hiszen Termálfürdővel is rendelkezik, illetve csodálatos erdő veszi körül, mesélnél ezekről?
Kudari Hedvig: Igen, Tamási hazai és nemzetközi ismertsége napjainkban az 1973 óta üzemelő termálfürdőjéhez kapcsolódik, amely 2020-ban gyógyfürdő minősítést szerzett. Az egész éven át üzemelő fürdőkomplexum minden korosztály számára kellemes kikapcsolódást, felüdülést nyújt. Nátrium-kloridos, hidrogén-karbonátos gyógyvize elsősorban a végtagízületi, gerinc- és csípőízületi porckopásos elváltozásoknál fejti ki jótékony hatását, illetve baleseti és ortopédiai károsultak utókezelésére alkalmas.

Másik természeti kincse a kisvárost övező Gyulaji erdő, amelynek értékes és ritka növény- és állatvilágát a Vadasparkban ismerheti meg a látogató (Bővebb információk: https://gyulajzrt.hu/).

Tamásitól alig néhány km-re fekszenek a Pacsmagi tavak, természetvédelmi terület, 1997 óta jegyzett nemzetközi vizes élőhely.

A várost felkeresők megízlelhetik a közeli dombokon termő kitűnő borokat, s napi jegy váltásával kipróbálhatják horgász szerencséjüket a Kossuth Horgász Egyesület tavain. A túraútvonalak, a belterületi, valamint a szomszédos községekkel (Regöly, Pári) összekötő kerékpárutak remek lehetőséget nyújtanak a sportolást, természetjárást kedvelőknek. A gazdag programkínálatunkból a nagy hagyományokkal rendelkező Tamási Lovasnapok, a Trófea Vadgasztronómiai Fesztivál, valamint a Tamási Bográcsmestere Főzőverseny vonzza leginkább a turistákat. Az „emberléptékű” kisvárosunk sokszínűségével, ugyanakkor nyugalmat árasztó természeti környezetével kellemes pihenést kínál valamennyi korosztálynak.

A Kultúrák Háza szintén kiemelkedő, a földszintjén található Tamási Galéria az állandó kiállításának gyűjteményei többek közt Renoir, Dali, Vasarely, Székely Bertalan, Borsos Miklós, Bernáth Aurél képeit, a havonta változó időszaki kiállítások kortárs művészek alkotásait mutatják be. Az épület emeleti részén Helytörténeti Gyűjtemény található, amely Tamási és közvetlen környezetének régészeti, történeti és néprajzi értékeit mutatja be, ahol megtekinthetőek olyan néprajzi tárgyak, melyek mindennapi használati tárgyak voltak. A Kapos-Koppány völgye néprajzi kistáj jellegzetes színű, szövésű és hímzésű ruhadarabjai ismerhetőek meg. A kiállítás egyik legérdekesebb darabja az 1819-ből származó céhkancsó, egykori tulajdonosa helyi takács céh volt. Tamási legjelentősebb személyiségeinek életrajzi kiállítása, régészeti leletek a Wosinsky Mór Megyei Múzeum anyagából, egy asztalos műhely, valamint a város történetének írásos dokumentumai is a kiállítás része.

Tamási és Regöly között a Koppány folyó völgyében található a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület. Ez az emberi közreműködéssel létrejött víztározó vándormadarak kedvelt célpontjává vált. 1990-ben nyilvánították védetté és bekerült a Ramsari Egyezmény védett területeinek listájába. Olyant madarak fészkelőhelye ez mint: kis kócsag, bakcsó, bölömbika, vörös gém, fekete gólya, rétisas, haris, gyurgyalag. Kiemelt természeti érték az itt megtalálható magyar kosbor és a fokozottan védett cigányréce.

Vallási emlékeitek is bőven vannak, különösen az orgona története érdekes számomra...

Kudari Hedvig: A Nagyboldogasszonyról elnevezett római katolikus templomot, amely barokk stílusú, 1735-ben kezdték építeni, és a munkálatok tíz éven át tartottak. A torony szoborfülkéjében Szűz Mária szobra áll, a torony melletti homlokfalak fülkéiben Szent Lőrinc, valamint Szent István vértanú szobrai, az oromfalakon Szent István és Szent László királyoké. Bent a szenteltvíztartót a középkori templom fennmaradt oszlopfőjéből alakították ki. Az evangélikus templom orgonája a Dél-Dunántúl egyik legrégibb, ma is működőképes orgonája, amely a kutatások szerint a 16. század utolsó éveiben készülhetett. 2007-ben nyilvánították műemlékké, a város sorban második műemlékeként felbecsülhetetlen értéket képvisel nem csak az itt élők számára. Az öt sípsoros orgonát  annak idején Jankó János kaposvári plébános vásárolta Szigetváron a kaposfüredi katolikus templom részére akkori 70 forintért. 1783 július 29-én szállították a somogyi településre. Onnan ismeretlen időpontban, a múlt század fordulója előtt került át a tamási evangélikus templom tulajdonába. Az első tamási evangélikusok Sárszentlőrincről 1831-ben települtek át a városba. Nevezetes orgonájuk eredeti állapotában maradt a jelenre. Barokk hangképe és billentyűzete lehetővé teszi a középkori orgonairodalom ritkaságainak előadását is. A Rozália kápolna Kálvária-kápolnaként is ismert, Tamási és Hőgyész közötti közút oldalában a Nagyhorhos út alatti dombon szabadon áll. Az egyhajós kápolna 1742-ben épült barokk stílusban a korábbi, 16. századi elődje szentélyének a bővítésével. Felújítására 1974-ben került sor. Az oltárkép a 18. századból származik. Az épület tágabb környezetében több szobor is látható. Közvetlenül mellette áll Szent Vendel kőszobra. A szemben lévő domboldalon pedig 18. századi mészkő Kálvária-szoborcsoport küzd az időjárás viszontagságaival.

A Dám Pont Látogatóközpont mindenképpen felkeresendő, elmondanád nekünk, hogy mi volt a célotok a létrehozásával?
Kudari Hedvig: A Dám Pont Ökoturisztikai Látogatóközpont Tamási legújabb beruházása, amit igyekeztünk minél inkább a tájba simítani a Parkerdőben, erdőkkel, tóval, túrautakkal, kilátókkal, körülvéve. Célunk, hogy a Látogatóközpont az út eleje legyen, amely a látogatót arra ösztönzi, hogy felfedezze városunk és a környék értékit és szépségeit. Az Eszterházy vadászterületek múltjáról, jelenéről, ember és természet kapcsolatáról kapunk bővebb ismertetőt a kiállítás megtekintésével és számos interaktív eszköz segítségével. Célul tűztük ki, hogy minél több vendéget vonzzunk hozzánk – ebbe a szinte alig ismert térségbe, a mi Otthonunkba, s mégis megőrizzük csendességét, békéjét. A Dám Pontban szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket az itt rejlő múltra, hagyományainkra és a megannyi aktív kikapcsolódási, pihenési lehetőségre a természet ölelésében.
A kétszintes épületben egy interaktív, digitális és mechanikus eszközöket alkalmazó foglalkoztató- és kiállítótér kapott helyet, ezekbe gyűjtöttük össze a városunk és a környező települések, tájak kincseinek "kivonatát". A Dám Pont a kiinduló pont, a támpont, ahonnan irányt mutatunk kincseink lelőhelyéhez.

Miért Dám Pont lett a nevetek?

Kudari Hedvig: Magyarországon a dámszarvas (Dama dama) az egyik legfontosabb nagyvadfajunk. Európai és nemzetközi viszonylatban az agancsosok közül a gímszarvas után a leginkább keresett vadászzsákmány. A kontinens egyik leghíresebb dámszarvas-állománya él a Gyulaji Vadrezervátum erdeiben, a hajdani Eszterházy-birtokon, ezért választottuk ezt a szép és nemes állatot a jelképünknek.

A jelenlegi világranglistán az első ötven trófea hatvan százalékát egyébként a magyar dámlapátok teszik ki, amelyeknek jelentős része innen származik. A gyulaji területen elejtett bikák mennyiségileg és minőségileg is kiemelkednek.

Erdeinkben továbbá találkozhatunk gímszarvassal is, a magyar erdők "koronás királya" Európában, így hazánkban is őshonos. Létszámát tekintve a Nyugat-Európai állományok is jelentősek, de a minőséget a Közép-Európai állomány képviseli, hazánkkal az élen. A szarvas Magyarország legjelentősebb nagyvadja. Mellette vaddisznók és őzek gyakoriak.

A Tamási Vadaspark (MKilósvár, Parkerdő) aktív pihenés céljából kiváló választás. A vadaspark küldetése, hogy az emberek minden társadalmi csoportban és korosztályban, minél jobban megismerjék az erdei környezetet és a benne élő állatvilágot. A közel 50 dámszarvasból, vaddisznóból, gímszarvasból, és muflonból összetevődő vadállomány megfigyelése során örök élménnyel gazdagodhatnak a kirándulók.

Ejtsünk még néhány szót a túraútvonalakról és a kerékpárutakról is, hiszen Tamási ezekben is bővelkedik…

Kudari Hedvig: Ezek a Gyógyfürdőnél található Túraponttól indulnak, a Dám Pont Látogatóközpontig vezetnek rendkívül megkapó, tájba simuló fa építményekkel, szobrokkal tarkítva, behálózva a közeli Várhegyet.  Az egyedül, családdal, baráti társasággal sétálók útjuk során számtalan élménnyel, természeti és történelmi ismerettel gazdagodhatnak.
A Parkerdei tónál szintén indul egy igazán szemléletes, leíró és interaktív táblákkal oktató tanösvény. A kerékpárutakról részletesebb leírás itt olvasható:

 https://www.futas.net/terkep/magyarorszag/kerekparut-terkep.php?cim=Tam%C3%A1si

Nagyon köszönjük az interjút, reméljük sokan ellátogatnak hozzátok, munkátokhoz pedig sok sikert kívánunk!