„Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig”
2021. június 07. írta: Talabos Dávidné

„Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig”

Interjú Tóth Gábor Ákossal

tga_1.JPG

„Nekem a Balaton a Riviéra”- dúdoltuk sokszor ezt az ismert dalt, amelynek valódi tartalmát, a boldog békeidők hangulatát és korszellemét idézte meg Tóth Gábor Ákos legújabb nemcsak nyári olvasmánynak szánt kötetében. Gáborral munkásságáról, a szamizdat évekről és az új kötetéről beszélgettünk, s megtudtuk azt is, hogy hogyan folytatódik a Balatoni Futár…

A múltba visszamehetünk kicsit? Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

Tóth Gábor Ákos: Nyóckeres városi gyerek voltam, de akkoriban még a Kiss József vagy a Népszínház utca is szelídebb volt, egyedül jártam rollerrel a közeli Köztársaság térre. A nyarakat Balatonszemesen tölthettem, mert a nagyszüleimnek ott volt telke egy szaletliből átalakított kis faházzal, le és felhajtható alvópriccsekkel, kinti budival. A sekély vízben piócára vadásztunk, menő volt váz alatt biciklizni, és meglesni a „nyugatnémetből” hazalátogató svábokat, akik nosztalgiától könnyes szemmel gyűjtötték vödörbe a rétről a tehénlepényeket. Hatalmas karéj házi baracklekváros kenyerek csúsztak le, miközben Led Zeppelint hallgattam, esténként pedig kiültünk a hintára a csillagos égboltot fürkészni. A szomszédokat elneveztem Kopasz Papa Tehén Lány családnak, amin nagyon jól szórakoztak a felnőttek… Egyébként albérletben éltünk, a szüleim sokat dolgoztak, volt időm jó tanulónak lenni.

Mikor alakult ki az irodalom szeretete benned? Honnan jött az érdeklődés?

Tóth Gábor Ákos: Egyke voltam és befelé forduló típus. Rengeteg energia szorult belém, sokat fantáziáltam, aminek kielégítésére a sci-fik és Juhász Ferenc kozmikus eposzai nyújtottak lehetőséget. Úgyhogy hasonlókat próbáltam írni, borítékolhatóan kevés sikerrel. Egy reálgimnáziumban azon ritka csodabogarak egyike voltam, aki sokat olvasott és bölcsész ambíciói voltak a továbbtanulást illetően.

Hogyan emlékszel vissza az 1980-as évekre? Milyen volt a szamizdat újságírás akkoriban?

Tóth Gábor Ákos: Kalandos. Pláne, ha az ember kívülről kerül be. A Szegényeket Támogató Alapnál ismertem meg a mértékadó másképpen gondolkodókat, viszont a szamizdatot is csak irodalmi aspektusból tudtam elképzelni. De jobb szeretem erről az időszakomról a későbbi kutatót idézni (Csizmadia Ervin: A szamizdat szubkultúrája (EPA Budapesti Negyed 22. (1998/4)), íme: „A Szféra annak a körnek az ötletére született meg, amely korábban a Túlpartról című szamizdat-kiadványt is készítette. Ez a társaság (amelynek két tagja, Tóth Gábor és Horváth László hozta létre a Szférát) nem tartozott a demokratikus ellenzék közvetlen köréhez; ők azok közé a fiatalabb generációk közé tartoztak, akik a szervezettebb ellenzéktől függetlenül, mintegy magánúton próbáltak valamit változtatni korlátozott lehetőségeiken. Hasonlóan a Túlpartról elkészítésének módszeréhez, a szerkesztők ezúttal is azokat a személyeket célozták meg, akik ismertebbek-nevesebbek voltak, és akik válaszoltak a Túlpartról kérdéseire. A folyóiratot 25 Ft-ért árusították, ezt az összeget - mivel a Szférát postaládákba dobták be - utólag lehetett eljuttatni a szerkesztőknek. A Szféra erősen demonstratív folyóirat volt, szándékosan szerepelt rajta Tóth Gábor neve és címe (ő ekkor, a Tanárképző Főiskola elvégzése után, állástalan volt). Olyan szerzők írtak a lapba, mint Könczöl Csaba, Radnóti Sándor, Mérei Ferenc, Dalos György, Petri György és még sokan mások. Szemben más szamizdatokkal, ez a kiadvány erősen irodalmi arculatú volt; igen sok politikai töltetű verset közöltek (pl. Hajdú Zsuzsa Képek a nemzetmentésről 1981 telén, amely a Szféra búcsúzó antológiájában jelent meg).”

Az Elite Magazin újságírója, rovatvezetője vagy. Hogy érzed ott magad? Mi a célkitűzésetek?

Tóth Gábor Ákos: Az Elite a hazai társasági lapok úttörője volt és mind a mai napig az érték és a jó ízlés áll a szerkesztés fókuszában. Az online lapkészítés jóval kevesebb személyes ottlétet igényel, de ez egy hűséges, összetartó csapat. Rangos társaságban dolgozni mindig inspiráló.

Vannak irodalmi példaképeid?

Tóth Gábor Ákos: Természetesen. A nem túl széles körben ismert amerikai fenegyerek, Richard Brautigan hatása erősen tetten érhető a korai megjelent regényeimben, Európából Heinrich Mann életműve determinált, a magyar irodalmi palettáról méltatlanul elfeledett szerzőket említenék, akik koruk olvasóit igényesen szórakoztatták – Zilahy Lajos, Török Sándor, Aszlányi Károly -, nagyra becsülöm a jó lektűrt, ennélfogva inkább elismerésnek tekintem azt is, ha az Édesvízi mediterrán sorozatomat „lestrandregényezik”. Az írás természetesen művészet (tehetség nélkül csak tanult szakma), ugyanakkor vallom, hogy jó értelemben hasznot kell hajtania.
otegyutt.png

Számos köteted jelent meg, a legújabb a Balatoni Futár. Sokunkban, bennem is ez az időszak az aranykor, a boldog békeidők korszaka. Te miért szereted?

Tóth Gábor Ákos: Pontosan ezért. Illetve azokért a párhuzamokért, amikre a felkészülésnél felfigyeltem. Ezek akkor is figyelmeztető jelek voltak, de pont a békeidős nekibuzdulásban erről senki nem akart tudomást venni. Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Később a történelem ismételte önmagát. Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, mondták 1936-ban, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a favitorlások oldalánál megiramló hullámok. Azt képzelték, hogy a világ közepén a nyár végtelen, az édesvízi mediterrán pedig felülír minden emberi gonoszságból feltornyosuló viharfelhőt… Ez a butasággal vegyes ártatlanság korunk emberére is sokszor jellemző. Ha erre szeretnénk rávilágítani, hogy ne legyen sértődés, érdemes korábbi példákat előhozni.

A könyvben számos információt tudhatunk meg nemcsak a balatoni hajózásról, hanem a korszak lapjairól, divatízléséről, ételeiről, főbb alakjairól is. Mennyi kutatómunka előzte meg  a kötetet?

Tóth Gábor Ákos: Előtte sokkal kevésbé, mint írás közben. A történet főhőse egy Esti Kornél szerű újságíró figura, akit a fővárosból úgymond száműznek Balatonfüredre. Kétezer óta szivárogtunk be egy balatoni falu életébe nyaralósként, tudom jól, miről beszélek, amikor a beilleszkedést, a befogadást állítom a történeteim fókuszába. A Futár esetében tehát sok mai valós tapasztalat már megvolt, a fikciós tálalásban viszont erős segítség volt az internet és az ott fellelhető helytörténeti munkák. Örülök, ha azt a rácsodálkozást, amit munka közben éreztem, át tudnám adni az olvasóknak.
futar_borito.jpg

Jókai Mór szerelmes levelei a kötet egyik fő szála. Szereted Jókai Mórt? Úgy vélem, hogy a magyar irodalom legkiemelkedőbb alakjai között  a helye, mit gondolsz erről?

Tóth Gábor Ákos: Ez így van. Itthon ő találta fel az előbb említett szórakoztató ismeretterjesztést, amit lehet fumigálni, de megkerülni nem. Korszerűtlennek semmiképp nem nevezném, utólag számon kérni rajta olyan attitűdöket, amik napjainkban lettek fontosak, egyszerűen badarság. Az elmebaj nagyjából ott kezdődött, amikor Mark Twain Tom Sawyer kalandjai új kiadásaiból az amerikai könyvtáros szövetség nyomására kiirtották a nigger szót. Jókainak a gyámleánya iránt érzett vonzalma szerepel ugyan a regényemben, de nem éreztem feladatomnak, hogy a többi szereplő pálcát törjön felette, csak mert az utókor ezt tartaná rendjén valónak.

A könyv nemcsak egy rendkívül kellemes nyári olvasmány, hanem több annál. Mi volt a célod vele?

Tóth Gábor Ákos: Ez egy nagyobb vállalkozás kezdete: az Édesvízi mediterrán egyik mellékszereplőjének felmenői sorsán keresztül – 1896-tól nagyjából egy évszázadon át - szeretném megmutatni, hogy a balatoni lét milyen mértékben jelentett mindig is menedéket, biztonságot, feltöltődést a történelem viharaiban megtépázott városlakóknak. Láttuk 2020 tavaszán a járvány elől micsoda áradat lepte el a partokat, ami teljesen természetes reakció: így volt ez 1848-ban vagy 1956-ban is. Végül, szándékom szerint, a történet utoléri önmagát, és ha csak arra gondolunk, micsoda lehetőség a két világháború közti csillogásban, vagy a szocialista idők balatoni „romantikájában” megmerítkezni, azt hiszem, érdemes folytatásokat tervezni. A „csomagolás” természetesen ezután is könnyed és humoros lesz, ahogy ezt megszokhatták tőlem.

Mik a terveid a jövőben?

Tóth Gábor Ákos: Azt hiszem, lényegében válaszoltam erre, már írom a folytatást „Balatoni Menedék” munkacímen. Három éve élünk Balatonfüreden, ami ideális környezet minden tekintetben – viszont folyamatos konkurenciája az írásnak. Magyarán, úgy kell javítanom a munkamorálomon, hogy az a velem élők számára se legyen teher. Jókai megtehette, hogy hétköznap is „íróként” viselkedjen, én ezt nem tudom elképzelni.

Nagyon köszönjük az interjút és nagyon várjuk a következő kötetet is!

Fotók: Tóth Gábor Ákos és a 21. Század Kiadó tulajdonát képezik.

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr7816584758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása