Magyar látványtervező dolgozott a Hello Forever amerikai indie zenekar klipjén
2020. szeptember 03. írta: Kultúrjunkie

Magyar látványtervező dolgozott a Hello Forever amerikai indie zenekar klipjén

unnamed_44.png

A Hello Forever februárban jelentette meg debütáló albumát, ami október 2-án CD-n és vinylen is testet ölt majd, két vadonatúj track kíséretében. A magyar közönség számára azonban még izgalmasabb lehet a csapat új klipes dala, az "Everything Is So Hard", aminek videóján egy magyar-amerikai látványtervező, Réka Vivien Szabó dolgozott.

A Hello Forever art-pop kollektívája a kaliforniai Topangában, a hírhedt Sandstone Retreat szabad szerelmet hirdető nudista közössége által egykor használt földdarabon vert tanyát a hipnotikus különc, Samuel Joseph vezetésével. A tagok valamennyien együtt élnek ebben a különleges, Csendes-óceán feletti környezetben, nem messze onnan, ahol annak idején Neil Young rögzítette "After the Gold Rush" című korongját. A tagok kedvükre jönnek-mennek, így a formáció is hol bővül, hogy ismét családiasabbá válik. Ami azonban állandó marad, az a heti öt próbanap. Zenéjük a 60-as évek nyugati parti hangzásának elemeit ötvözi a zene és a kreativitás DIY megközelítésével, amely figyelemre méltó debütáló albumukat, a "Whatever It Is"-t is jellemzi. Zenéjük elválaszthatatlan a résztvevők életmódjától és spirituális céljaitól. Sam és társasága egy kortárs zenei időgépet hozott létre egy lendületes korszakba olyan dalokkal, amelyek megalapozták a kollektíva remek harmóniáit és színes hangszerelését.

hello_forever_1_by_brandon_weiss.JPG

Samuel a következőket mondta az új dalról: "Nehéz szavakba öntenem ezt a számot. Megváltoztatta az elképzeléseinket arról, hogy hogyan tudunk játszani, és közelebb hozott minket egymáshoz - mert nyers, mély szenvedésből táplálkozott. Sok dalunk egy-egy nagyon specifikus élmény szűk nyílásán keresztül jelenik meg, amely szerteágazó gyökerekkel járó érzést von maga után - jelen esetben mintha egy pillanat alatt szakadt volna rám, hogy egy olyan kapcsolatban vagyok, ami nem működik, de lezárni túl fájdalmas lenne. Tudod, mikor maradni szeretnél, annak ellenére, hogy a szomorúság, amit érzel, lassan a jó pillanatok felett is átveszi az uralmat. Ennek az egésznek a végére érni olyan érzés, mint a halál. Félek a haláltól. És az ismeretlentől való rettegés annyira kiszívhatja az életet a gyönyörű pillanatokból, hogy már az elejüktől kezdve attól rettegek, hogy mikor érnek véget. Ez egy paradoxon, szeretni az életet, félni a haláltól – az életemen időnként, bármit is teszek, eluralkodhat ez a szenvedés. De mégis imádom. Ragaszkodom hozzá. Valahol mélyen a félelem, a fájdalom, a bánat, és az elkeseredés ködén keresztül szeretem az egészet. Ritka különleges pillanatokban át tudok vágni ezen a ködön és olyan bepillanthatok az igazi életbe, ez pedig egy áldás. Egyfajta hazatérés. De nem tudja kitörölni magát a szenvedést."

Forrás: Sajtóanyag

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr1616188522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása