„Minden szerepben van valami az adott színészből”

Interjú Haumann Mátéval

2019. március 21. - Barna Borbála

dsc00080.jpg

Valentin-napon érkezett meg a mozikba Dobó Kata első rendezése, a Kölcsönlakás, az azóta eltelt pár héten alatt pedig máris közel 150 ezer néző váltott jegyet a romantikus vígjátékra. A filmben Balázst alakító Haumann Mátéval beszélgettünk, aki elárulta, hogy érezte magát a film forgatásán, és arról is mesélt, hogy milyen gyakorlatot dolgozott ki Jonathan Peckkel a színésznek tanuló diákoknak.dsc00043.jpgA február 14-i bemutató óta már közel 150 ezren látták a Kölcsönlakást a mozikban. Az elmúlt években egyre több magyar film dönt meg nézettségi rekordokat (mint például a BÚÉK is), mit gondolsz, mi a titkuk?
Haumann Máté: Szerintem van egy rendszer, ami alapjáraton jól működik. A Kölcsönlakás esetében a színészek remekül játszanak és Kata ügyesen kézben tartotta a teendőket, az elejétől a végéig nagyon erős elképzelése volt arról, hogy mit szeretne láttatni az alapanyagból. Úgy gondolom, kezdetben talán egy kicsit mindannyian kíváncsian vártuk, vajon tud-e ezen az oldalon teljesíteni, és ő abszolút rácáfolt minden felesleges kételyre. Már az első pillanattól fogva, azaz amikor a castingon megjelentünk, tudtuk, hogy ez működni fog. A válogatás hangulata is szuper volt, és a mai napig összetart a csapat. Ez borzasztóan fontos dolog, hiszen ez is egy titka annak, hogy egy film sikeres legyen: az, hogy a stáb szeressen együtt dolgozni, ne legyen szkeptikus a másikkal, ne éljen felesleges előítéletekkel.

Ezt említetted is egy interjúdban, hogy már maga a casting is nagyon oldott volt, jól érezted magad, pedig ez tud kellemetlen procedúra is lenni. Mit gondolsz, ezúttal miért klappolt minden azonnal?
Haumann Máté: Van egy pillanat, amikor a színészben átbillen valami, és nem azt érzi, hogy valamit prezentálnia kell, hanem hogy elkezdhetnek együtt dolgozni. Nyitottan, kedvesen és őszintén működött ez a Kölcsönlakás esetében - nagy öröm volt az elejétől a végéig. Sokáig forgattunk, de sosem éreztem azt, hogy fáradt lennék, vagy azt, hogy vontatott lenne.

Balázs volt az első igazán pozitív karaktered a pályád során, korábban inkább negatív szerepeket kaptál. Kimondattan ezért mentél el a castingra, kerestél már egy ilyen szerepet, vagy ez csupán a véletlen műve?
Haumann Máté: Ez a karakter megtalált engem, Kata szerintem amúgyis jól ráérzett a szereposztásra, rendkívül színes és változatos színházi, tévés és filmes közegből tevődtünk össze. Ami engem illet, én nagyon örültem, hogy nem csak egy oldalamról ismerhetnek meg a nézők. Ugyanakkor azt gondolom, hogy minden szerep érdekes valamiért, mindnek van létjogosultsága. Nincs olyan, hogy gonosz szerepet alakít valaki: célok, és szándékok vannak. Színészként nem lehet elítélni egy karaktert sem, mindig is az érdekelt, hogy mi mozgatja az éppen játszott embert.

Azt mondtad, nehéz lenne, ha egy színész nem tudná saját magát is hozzácsatolni a szerephez: a saját elképzeléseit, kreativitását, élettapasztalatát, a humorát. Mi az, amit te vittél bele Balázs karakterébe?
Haumann Máté: Minden szerepben van valami az adott színészből, mindenki saját tapasztalataiból építkezik. Vannak olyan érzések, amiket fel lehet tárni, meg lehet látogatni. Balázst nagyon lehet szeretni, szinte meg kell ölelni őt. Egy szerepet sem lehet véleményezni kívülről, mindegyikben van valami, amit az ember meglel magában.dsc00107.jpgA film nem teljesen követi a színházi előadást: mi volt az, amit meg szerettetek volna őrizni belőle, vagy mi az, amiben mindenképpen új irányt képzeltetek el?
Haumann Máté: Amikor elmentem megnézni az előadást, azt éreztem, hogy ez egy nagyon jó recept. Ebből egyébként elég sok jól működő sablont át is tudott emelni a film, az “alaplé” megmaradt de a fűszerezése megváltozott.

Amikor a forgatókönyvet olvastad, gondoltál rá, hogy ennyire népszerű lesz? Szerinted miben rejlik a történet ereje?
Haumann Máté: Szerintem van egy izgalmas alapötlet: a totális félreértések, a kicsit egymás kárán nevetés, az izgalmak, a karakterek szerethető szándékai. Többen is mondták, hogy miért kellene megnézni egy filmet arról, hogy az emberek azon gondolkodnak, hogyan tudnák megcsalni egymást. A történet nem erről szól, hanem éppen az ellenkezőjéről: egy kicsit jobban a dolgok mögé kellene látni!

A forgatásról azt nyilatkoztátok, hogy hihetetlenül jó hangulatban telt. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned valamiért, mi volt a kedvenc emléked és miért?
Haumann Máté: Sok vicces pillanat volt, nehéz lenne egyet kiemelni. De a festék öntögetős nap erős volt! (mosolyog) Szegény Simont legalább ötször le kellett borítanom a hupikék színnel. Egyfajta NASA-asszisztensként beöltözve locsoltam rá kannaszám a festéket, ő pedig mindezt hősiesen tűrte.

Mesélted egy interjúdban, hogy a londoni élményeid nagymértékben alakítottak azzá az emberré, aki ma vagy. Mi volt ennek az oka? Az eltérő oktatási elvek, vagy az, hogy kiszakadtál a komfortzónádból?
Haumann Máté: Az mindenképpen sokat számít, hogy 18 évesen helyt kellett állnom egy olyan közegben, ami előtte teljesen idegen volt. Mára már kezdenek összemosódni a határok, de az akkori különbség a két ország és az emberek hozzáállása között óriási volt. Rácsodálkoztam arra a diplomatikusságra, amivel kint találkoztam. Diplomatikusnak lenni nem egy hűvös dolog, ami távol tart minket, embereket egymástól, hanem egy sablon a mindennapokhoz, ami mentén könnyebben eligazodunk a társadalmunkban. Nagyon jól használható rendszer ez.dsc00124.jpgAz egyik angliai barátoddal és volt osztálytársaddal ma már gyakorlatot tartotok a Színművészeti Egyetemen és Kaposváron is. Milyen élmény ez a szerepkör neked?
Haumann Máté: Igen, Jonathan Peckkel együtt dolgoztuk ezt ki, szerintem nagyon hiánypótló, mert eddig senki sem foglalkozott ezzel itthon, mi nagyon szeretjük csinálni. A címe „Acting & Audition Techniques for the Camera”, tehát minden, ami a színészmesterséggel és a meghallgatásokkal kapcsolatos. Olyan témaköröket érintünk, amik hasznukra válhatnak a későbbiekben. Ennek van egyfajta pszichológiája is, remek színészek tudnak elhasalni a castingokon azért, mert nem tudják kordában tartani a testüket vagy az idegeiket amikor bemennek egy meghallgatásra, óriási izgalommal lépnek be, mert van, hogy nem is tudják mire számíthatnak. De nem csak a válogatások előéletére akarjuk felkészíteni a diákokat, hanem azt is muszáj végig vinni velük, hogy mi történik egy casting után. Hiszen a számok sajnos azt bizonyítják (ezt a saját példámból is tudom), hogy az esetek 99,9%-ban nem kapja meg az ember a szerepet. De ebből mindig fel lehet állni! Ha az ember kilépett a meghallgatásról, és becsukta azt a bizonyos ajtót, akkor el kell azt engednie amit odabent nyújtott. De erről fontos, hogy beszéljünk, hihetetlenül érzékeny mindenki, pláne egy frissen diplomázott egyetemista. A lelkükkel is foglalkozni kell! Ilyen helyzetekben pillantásokat is félre lehet érteni. Sajnos sok maflást el kell szenvedni ebben a szakmában, de ettől csak megcombosodik az ember.

John Hurt számodra az egyik szakmai etalon, akivel a Hercules című filmben játszottál együtt. Mi az, ami miatt felnézel rá? Mitől válik példaképpé valaki számodra?
Haumann Máté: Rengeteg dolgot lehetett benne csodálni, hihetetlenül közvetlen volt és felkészült, nem csak a munkáját illetően, hanem velünk kapcsolatban is, napi szinten konzultáltunk – hónapokkal később is érdeklődött például arról, hogy milyen volt forgatnom Adrien Brodyval a Houdiniben. Rengeteg szakmai dolgot lehetett tanulni tőle, hihetetlenül sok mindent magába szívott tőle az ember. Szó nélkül, profin, sztárallűrök nélkül végezte a munkáját.

Hol láthatnak téged még idén a nézők?
Haumann Máté: Az RTL Klubon a Mellékhatás című sorozatban, ami tele lesz olyan fantasztikus kollégákkal, mint például Adorjáni Bálint, Borbély Alexandra, Nagy Zsolt, Tenki Réka vagy Sztarenki Dóra. Egy kanadai sorozatot forgatok márciusban, mellette a Netflix The Witcherében dolgozom. Ezen kívül a Pesti Magyar Színházban játszok A fösvény című darabban édesapámmal és Petrával, nagyon szeretjük csinálni. Teltházzal fut még mindig, pedig lassan három éve játsszuk. Illetve gondolkodom egy kétszemélyes amerikai előadáson is, ami már régóta a fejemben van, egy Sam Shepard darabról van szó: most kezd alakulni, szerintem nagyon jól fel lehetne dolgozni, iszonyatosan izgalmas.

Képek: Vidus Móni

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr7414706438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.