„Reméljük, hogy minden koncert tud maradandó emléket nyújtani”
2015. augusztus 23. írta: Barna Borbála

„Reméljük, hogy minden koncert tud maradandó emléket nyújtani”

11931667_10207685233595247_1696371800_n.jpgA debreceni CAMPUS Fesztivál alkalmából (az egy ideig Debrecenben is élő) Szabó Balázzsal beszélgettünk.

Elérkeztünk az év feléhez. Tudnál-e kiemelni kedvenc, vagy legjobb pillanatokat az év első feléből, és vannak-e már tervek, célok az év második felére?

Zseniális volt januárban úgy kezdeni az évet, hogy az Eurosonic fesztiválon voltunk kint Hollandiában és képviselhettük Magyarországot. De ami legelőször eszembe jutott, az az, hogy a januári-februári csöndes időszak után olyan jó volt elkezdeni a tavaszi klubkoncerteket, emlékszem az első klubkoncertre, utazásra, hogy már így ki voltunk éhezve, hogy a próbateremben a leporolt műsort és dalokat végre játszhassuk és szétverhessük az erősítőket, lent egy sötét pincében és ott átvészeljük a tél maradék részét – ez nagyon megmaradt bennem. Most zseniális a nyár, és a jövő egyértelműen inkább az őszt jelenti.

Ősszel rengeteg megjelenést tervezünk, ezekre már zajlanak az előkészületek, és gyerekes izgalommal vagyunk, hogy ezek vajon jól fognak elsülni, tetszeni fog-e, vagy olyan lesz-e a visszhangja a történetnek amennyire mi szeretjük, vagy amiről mi gondoljuk, hogy jó a történet.

Az egyik legismertebb dalotok a Bájoló. Miért esett pont ennek a versnek a megzenésítésére a választásod? Gondoltál arra, hogy ilyen sikeres lesz?

Mikor megszületett, nem volt ez tervszerű. Azt is mondhatnám, hogy legyen ez akár vers vagy saját dal, az ember valahogy mindig mellényúl, hogy mi lesz sikeres vagy nem. A legutóbbi albumon is jósolgattunk félig viccesen, amikor fáradtan esténként befejeztük a stúdiózást, hogy vajon melyik lesz az, amelyik közkedveltebb lesz, vagy kevésbé, és hát én mindig mellélőttem. Ehhez nincs érzékem.

A Bájolónak az a története, hogy Debrecenben a Gyöngyvirág utcában éltem az akkori kedvesemmel és ő magyar szakos volt a Kossuth Egyetemen, és mielőtt elment reggel az egyetemre, akkor mondta, hogy olvassam el ezt a Radnóti verset, mert szerinte nagyon szép. Én megpróbáltam meglepni, hogy mire hazajön, akkor el legyen énekelve a konyhában becsülettel és tisztességgel. Akkor születtek meg az alapjai, majd később íródott hozzá az előjáték, illetve a zenei részek már később pakolódtak rá az évek alatt. De maga az alap dallam, az alap dal az akkor született meg, úgyhogy ez az ilyen szép története.

Van még olyan vers, aminek a megzenésítése különösen nagy álmod?

A vers megzenésítés eleve egy olyan műfaj, hogy mindig egy nehéz kísérlet. Könnyűnek tűnik, amikor az ember elolvassa, főleg ha dallamosabb versről van szó, aztán nagyon érdekes és nehéz folyamat, ahogy a végeredmény megszületik. A másik, ami eszembe jut, az Pilinszky Jánosnak a „Ne félj” című verse, az nagyon sok éve kísér el, és nagyon sok helyen játszom, amikor egyedül játszom, vagy amikor csöndes-ülős koncertet játszunk. Valahogy az én életemben az is ilyen meghatározó vers. Nem csak a zene miatt, hanem legfőképpen amiatt, hogy a vers egy nagyon extatikus történet, és egy nagyon érdekes fúziója az életnek, halálnak, szerelemnek, szeretetnek, gyűlöletnek és ennek a mezsgyéjén mozog végig a vers  úgy, hogy nem is tudom, hogy hogyan lehet ilyet, és hogyan lehet merni ilyet leírni. 

Ha egy szóval kellene jellemezni, hogy milyen érzés az, amikor állsz a színpadon, és az egész közönség Veled együtt énekli a dalaidat – mit mondanál?

Egy szó? Ábránd.

Milyen a kapcsolatod a közönségetekkel? Mennyire van lehetőséged rá, hogy a visszajelzéseiket meghallgasd, elolvasd?

Azt gondolom, hogy ez két dologból tevődik össze. Az egyik része az, hogy hála a jó égnek nagyon aktív közönségünk van, nem csak a virtuális világban, hanem koncerteken is. Abszolút van igény koncertek után találkozni és kicsit beszélgetni, közös képet készíteni, vagy egyáltalán egy jó nagy ölelésre, úgyhogy mi igyekszünk ezt tartani, még akkor is, hogyha már nehezebb ez a történet, hiszen jóval tovább kell várakozni, merthogy kicsit nőttek a lélekszámok. 6 éves a zenekar, tehát a 6 év alatt folyamatosan. De igyekszünk mindig helyt állni ebben is .

A másik oldal, hogy igyekszünk nagyon figyelemmel lenni a netes, virtuális felületen történő kérdésekre-válaszokra, illetve, hogy mi kerüljön ki, hogyan kerüljön ki, mikor kerüljön ki. Ott is igyekszünk impulzívak lenni, hogy érdemes legyen minket követni, vagy figyelni akár a virtuális világban és reméljük, hogy minden koncert tud maradandó emléket nyújtani ezáltal a való világban is.

Említetted, hogy éltél itt Debrecenben is. Ha már itt vagyunk, tudnál valamit mondani, ami miatt különösen közel áll Hozzád Debrecen, vagy amire nagyon szívesen emlékszel vissza?

10 évet éltem itt, itt voltam gimnazista, itt volt az a történet, amikor nyolcadikosként bevégezve az általános iskolát, Tetétlent otthagyva, idejöttem felnőni. Én akkor még nem tudtam pontosan, hogy ide jutok, és nem csak a mostani zenei életemre gondolok, hanem az egészre, ami akkor történt Debrecenben - hihetetlen sok élmény ért az évek alatt. Az egyetemen és a főiskolán is, amit aztán nem fejeztem be. Majd a Csokonai Színházban, a Vojtina Bábszínházban, és az egész városnak a művészeti lüktetésébe sikerült egy kicsit belekeverednem (például táncházazás). Úgyhogy ezek mindegyike adta azt, hogy ilyen hihetetlen emlék, és hihetetlen élő dolog nekem Debrecen. Mind a Nagyerdő és a séták, a zeneszerzési kezdeményezéseim, és a próbálkozásaim.

Egy csomó minden itt bontott szárnyat, úgyhogy egyrészt hihetetlen nosztalgiával is vagyok, ugyanakkor meg még fiatal vagyok ahhoz, hogy öregemberként lássam magam a Nagyerdőn botorkálva a levelek között, úgyhogy mindig örülök, amikor vissza-visszajutok. És azt gondolom, hogy lesz még sok debreceni kaland.

Készítette: Barna Borbála

Fotó: Vajda István - facebook.com/szabobalazsbandaja

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr877963252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petibaba68 2015.08.24. 14:28:15

És mi van Sebővel, Hoboval, meg a többi öreggel? Nehogymá' egy ilyen kis nyikhajtól szarjunk be!
süti beállítások módosítása