A kultúra szexi

Jöttem, láttam, ott VOLTam - 1. rész

2014. július 21. - Tomi9046

IMG_6516.jpgFesztiválőrület a hűség városában: Nekem ilyen VOLT…

 

Eddig mindig csak hallottam arról, hogy a soproni VOLT mennyire jó és szerethető fesztivál.  Tartalmas éjjelekről, hajnalba nyúló tivornyázásról szólt a fáma. Ezek hallatán már évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy minél hamarabb meg kell látogatnom ezt a „kultikus” helyet.  Szóval már csak egy igazán ütős fellépő listára vártam, amit szerencsére idén meg is kaptunk. Ugyanis szinte minden egyes napra jutott minimum egy világsztár. Ha neveket kéne említenem, hogy végül is mely fellépők miatt indultam útnak, akkor tessék: 30 Seconds To Mars, Birdy, Foals, Icona Pop, Hurts.

Mivel a szervezők okosan szétdobálták őket más-más napokra, így nem lehetett mit tenni, négynapos bérletre kellett beruháznom. (Valami fura oknál fogva erre most nem sikerült jegyet nyernem, nem úgy, mint a Nagyszínpad tehetségmutatóra, illetve Odett egyik koncertjére.)

Budapest – Sopron, aztán hadd szóljon!

Amikor valamit már tűkön ülve vársz, akkor valamiért az idő kereke pontosan tudja, hogy most a belassulós etap van. Aztán egyszer csak hopp, végre július 1-jére ébredtünk. Elviselhető hőmérséklet, szép napos idő bárányfelhőkkel tarkítva. A táskák indulásra készen, már csak magamat kellett összeszedni és elstartolni szeretett Keleti pályaudvarunk felé. Nagyon jól tudtam, hogy a hivatalos VOLT vonat 9:30-kor hagyja el a pályaudvart, így egyértelmű volt számomra, hogy csak is utána érkezhetek a helyszínre. Hiszen nem szerettem volna a több száz fesztiválra igyekvő társamat a nyakamban tudni… :) Jó lesz nekem a 10:10-kor induló hiper gyors Savaria-Scarbantia IC. Persze mindehhez pontosan el kellett érnem a házunk elől induló BKK járatot, ami nagy nehézségek árán, de sikerült! Utána a 3-as és 4-es metró csak úgy repített a földalatti univerzumban.

Természetesen így is szép számú „MÁV szimpatizáns” várakozott a Keleti nagy kijelzői alatt, de én már célirányosan a kilences vágány felé vettem az irányt. Jaj egy aprócska részletet kifelejtettem: Amikor a Kálvin téren döcögtem át a 3-ast a 4-es metróval összekötő szakaszon, akkor a le-fel mozgólépcsőzésnél indokolatlan gyerkőc seregbe botlottam. Mögöttem két kis srác pedig épp azon elmélkedett, hogy vajon mi értelme van ennek a sok mozgólépcsőnek? Nem értették, hogyha egyszer már lementünk, most minek megyünk fel? Az egyik izgatottan csak ennyit mondott: „Szerintem ezt azoknak találták ki, akik szeretnek mozgólépcsőzni.”

A vonaton már mindenki az indulást várta, illetve próbált meggyőződni arról, hogy most akkor valóban ezek a kocsik fognak-e tovább menni a szétkapcsolás után. Első osztályú wifi-s GYSEV vagon, átszállás nélkül. Kell ennél több? Na ugye. 

A menetrendhez igazodva hajszálpontosan 12:42-kor leszállhattunk a soproni pályaudvaron. A tömeget elnézve nyugodtan hívhattuk volna ezt nem hivatalos VOLT vonatnak is. A nagy táskákkal nem volt egyszerű feladat közlekedni. Aki rám nézett, az szerintem nem is sejtette, hogy csak öt napra érkeztem. Hiszen úgy néztem ki, mintha minimum 2 hétre telepednék le. (Az a megtömött hatalmas gurulós táska te jó ég…)

IMG_6431.jpg

Szép lassan mindenki elhagyta a vonatot.

IMG_6433.jpg

 

Egy sátor nagyban megnövelte a csomagok méretét.

Miután megtaláltam az újdonsült lakótárs hölgyeket, közösen úgy döntöttünk beruházunk az igen „jóárasított” havi diák buszbérletre.

Aztán következhetett a buszmegálló keresés. Mondanom se kell, hogy a kihelyezett biztos úrnak fogalma nem volt arról, hogy hol is áll meg az 1-es, 2-es járat. Tudjátok az a „nemidevalósitípus” volt.

Majd átmentünk oda, ahol a helyiek is álltak, és gyors körbekérdezés után helyeslő válaszokat kaptunk, miszerint innen lehet menni a Lackner Kristóf utcai buszállomás felé. Hurrá! A következő leszállásnál a 3-as járat megállóhelyét kellett megtalálni. Ami mint kiderült ugyanott van, ahol leszálltunk. Egy bácsi ugyanis határozottan hozzám szólt: „Ne menjéé sehova! Maradjáá itt! Ez jó lesz neked!” Hát jó, akkor köszönjük szépen. Komolyan már csak a hátba veregetés hiányzott. :) A buszon szintén egy idős bácsi eléggé nehezen viselte el azt a ricsajt, amit egy kisiskolás csoport csapott. És komolyan mondom valami szuahéli nyelven próbálta csitítani őket, de én csak valami „goá” kezdetű szócskát hallottam ki belőle… hm ez a soproni vendégszeretet?!

Szállásunk sajnos a városon kívül a Brennbergi úti Erdei Hostel-ben volt. Egy jó 6 kilométerre a központtól. Így hát az előrevizionált gyalog fesztiválra menést rögtön el is vetettem. Még Pesten sem sétálok ennyit, nem hogy egy ismeretlen terepen…

A megérkezésünkkor már csak egy apró kis gond volt. A szállásadók még nem készültek fel az első vendégek érkezésére. Értetlen tekintetek záporoztak felénk, hogy mégis mi miért vagyunk itt ilyen korán?  Meg kellett várnunk a VOLT szállásért felelős hölgyeményét, akinél be kellett „csekkolni”, és megkaptuk tőle a kulcsot, plusz a Tranzit buszra szóló karszalagokat. (Amit én talán egyedüliként nem tetettem magamra, hiszen épp elég lesz a fesztiválbérlet a csuklómra.)

Magyaros nulladik | Július 1. – Nulladik nap |

A lányok szinte azonnal pihenőbe vágták magukat. Mondhatjuk úgy is, hogy tesztelték az ágyak alvóképességét. Hat óra vonatozás után ezt nem is csodálom… Ez már magában hordozta azt a tényt, hogy este 8 előtt nem kerülünk a fesztivál közelébe. Szerencsére a buli is csak ekkortájt kezdődött el igazán. Az első buszozásunk a fesztiválra nem volt zökkenőmentes. A tranzit szolgáltatást vettük igénybe. Ami először egy mikrobuszos utazást jelentett, majd pedig a Baross úti diákhotelnél kellett átszállni a normál Tisza-tranzit járatra. Akarom mondani kellett volna. Mivel hozzávetőlegesen 40 perc várakozás után sem akaródzott érkezni az a híres Ikarus. Tehát hoppon maradt az Erdei Hosteles különítmény. Többedmagunkkal úgy döntöttünk, akkor két taxival felvitetjük magunkat a Lővér kempingbe. 

A  taxi tarifájáról inkább nem nyilatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy nagyjából a Pesten megszokott díjszabás volt. Igaz ez még csak a 0. nap volt, de már ekkor is hosszú sorokban próbáltak bejutni az emberek az éppen dübörgő magyar előadókra. Mivel most is Paypass kártyával nyomultam, így már zuhanhattam is a bejárathoz. Ahol egy aranyos leányzó applikálta rám a bérletet. Elsőre valamiért nem sikerült és viccesen megjegyezte: „Gondolom most örülnél neki, ha bejelenteném, hogy vehetsz új bérletet. :)”

Erről a napról maradandó emlékem a késő esti órákra tehető. Ez nem más, mint a Mary Popkids OTP színpados bulija. A srácok megnyerték a Nagyszínpad versenyt, tegyük hozzá színvonalas produkciókat is nyújtottak. Annak köszönhetően, hogy más program nem nagyon ment már, közel teltházzal hasított a koncert. Egyből lett is két új kedvencem, az At The Bar és az Oly régóta várlak című dal.

 Íme egy telefonos hangulatvideó:

Lehet itt eső, sár, Odett nekünk te vagy a sztár! | Július 2. – Első nap |

A korai ébredést (gondolhatjátok..) követően hatalmas késztetést éreztem arra, hogy elinduljak a Bánfalván található Coop-ba. A dolog nehézségi fokát emelte, hogy az üzlet nagyjából 2 km-re lehetett a szállástól. Szokásomhoz híven pont egy perccel később értem ki a megállóba, így előttem húzott el a helyi járat. Következhetett egy laza 25 perc séta a járdamentes övezetben. :D

A boltban vettem pár életmentő dolgot, majd a fizetésnél a következő megmosolyogtató jelenet: A pénztáros néni mondta a végösszeget, én pedig eléggé csodálkoztam, hogy ezen mégis mi került 7 ezer forintba?! (nyugi csak félrehallottam…) Ettől függetlenül odaadtam egy ötöst, amikor is a néni közölte, dehát csak 2 ezer valamennyi… Úgyhogy így még bőven maradt pénz alkoholra. :P Hazafelé már túlhaladtam az egyik megállón, amikor épp megjelent egy busz mögöttem, amelynek sofőrje jó fej volt és megvárt. Gondolom látta mennyire indokolatlan módon szaladok visszafelé a megállóhoz.

Ahogy közeledett az esti program, úgy lettem egyre izgatottabb. Hiszen számomra az egyik legjobban várt nap a szerdai volt. Odett nálam az abszolút favorit, az Icona Pop duót pedig kötelező látni élőben. Ismét igénybe vettem a helyi buszt, annyi különbséggel, hogy most pontosan elértem. Felszállásnál kellőképp lomhán kotortam elő a bérletem, amire a buszvezető megjegyezte: „Nem akarok beleszólni, de ezt már előbb elő kellett volna készíteni…” háhá végre valami. Bevallom ilyen lassan még nem vettem elő semmit. Nem tudom ilyenkor mi játszódik le bennem, de valahogy még direkt ráteszek egy lapáttal. Tudjátok van abban valami rejtett élvezet, amikor egy egész busz csak rád vár. Pesten úgy sem tudok ilyet csinálni, szóval ezaaz Tomika!

A Lackner utcánál leszállva gyorsan megtudakoltam egy sráctól, hogy melyik busszal is kéne mennem fel a Lővér kempingbe. Na itt már eléggé főváros feelingem volt. Minden megállónál csak úgy özönlettek a fesztiválra igyekvő ifjak. A buszozás után még egy kis egészségügyi séta várt ránk az erdőben.

 IMG_6477.jpg

Megállás nélkül jönnek a jó zenére éhezők.

Mire beértem a fesztre már csak annyira maradt időm, hogy bedobjam válltáskámat a csomagmegőrzőbe, ami egyébként teljesen baráti 300 forintos tarifával működött. Egy jó koncert elmaradhatatlan kelléke a finom rosé fröccs, tehát ennek birtokában rohantam az OTP- Petőfi színpadhoz. Ahol az első sorban találkoztam Andor úrral, aki szintén nagy Odett rajongó. Hiszen az mégsem lehet, hogy a random fesztiválőrültek elnyomják a hithű fanokat. :D Bár, mint később kiderült inkább minket nyomtak el. Pár srác eléggé illuminált állapotban egy istennő feliratú kartontáblát lebegtetett mellettünk, és persze ugyanezt skandálták is folyamatosan. Mi meg leginkább a dalokat énekeltük. Nem egyszerű dolog a rajongás na…

Példakép, bálvány? Egyszerűen csak ő „az a lány, akiért nem kár…”

Nem tudom mennyire ismeritek Polgár Odettet. Attól még, hogy van egy közös fotóm vele, és pár mondatot váltottunk egy koncert után, még nem ismerem őt. De mégis imádom a hangját. Szeretem, ahogy a színpadon létezik. És valami miatt elkezdtem érte rajongani. No, nem mintha több éves tapasztalatom lenne vele kapcsolatban, hiszen tavaly a Szigetes fellépése volt számomra a debütálás. Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy bár nem beteges, de elég erőteljes módon el kezd valaki iránt rajongani. Érdekes mód én magyar emberre nem igazán néztem még fel úgy, mint ő rá. Ezt a lányt felesleges bárkihez is hasonlítani, ugyanis az igazi egyéniségeket nem lehet. Pontosan nem tudom megfogalmazni miért is választok valakit kedvencemnek, de egy biztos: Odett olyan ember, aki úgy tökéletes, ahogy van. Egyetlen percig sem éreztem ez idáig úgy, hogy bármiféle hamis képet mutatna magáról a külvilág felé. Nálam ez jelenti a normál értékrendet, azaz nem mutatok többet annál, mint ami vagyok.

Na jó ez már nem is fesztivál téma, amiről itt hablatyoltam nektek, úgyhogy tessék ilyen ez a csaj!!!


3:05-től az igazi őrület :)
 

Nem sokkal utána következett a svéd Icona Pop. A lányok hatalmas bulit csaptak, totális teltház mellett. Természetesen a legnagyobb hangrobbanás az I Love It, illetve az All Night című dalok alatt volt. Közben a szakadó eső miatt elég hamar takarodót fújtam magamnak, még eltipegtem pár fedett teraszhoz, aztán pocsolyákon, sárfolyamokon vezetett az utam a tranzit buszig. Kissé párás volt a levegő a tömött járaton… Eközben a lányok érdeklődtek, hogy mikor szeretnék hazamenni, mivel ők már ott toporzékolnak a szobánk bejárata előtt, de kulcs híján csak az épület társalgójáig jutottak.

Az éjjeli VOLT tranzit busz menő dolog, már amikor pontosan közlekedik. Ezen az éjjelen történt meg az a pici bökkenő, hogy a fél 2-es járat késett vagy kimaradt a fene se tudja. A lényeg az, hogy ennek köszönhetően több tucatnyian álldogáltunk a szalaggal elkerített ideigelenes megállóban, ergo félő volt, hogy nem férek fel. Ennek érdekében be kellett vetnem egy kis fondorlatot. Felszállásnál határozottan kijelentettem, hogy nekem erre a buszra most haladéktalanul fel kell szállnom, ugyanis csak 2 óránként közlekedik az Erdei Hostel járat. :D

| A folytatást a következő bejegyzésben olvashatjátok. |

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr507963408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.