Közelebb a zene által
2018. január 04. írta: vincencia

Közelebb a zene által

„Mindkét oldalról nyitottak erre az emberek, és ez is volt a cél: kicsit közelebb hozni Angliát és Magyarországot.”

img_4643.PNG

Három tehetséges fiatal megfogalmazott magának egy célt, és önerőből véghez is vitte azt. Amelia Caesar és Miles Goodall, brightoni zenész egyetemisták turnézni akartak Európa szívében, Bardócz Napsugár pedig összekötötte őket a magyar közönséggel. December végén Budapestre látogattak, ahol Napsugár a városnézés mellett három fellépést szervezett zenésztársainak. A turné úttörő szerepe a budapesti látogatással azonban koránt sem ért véget: hosszabb távú zenei együttműködés kiépítése a cél Magyarország és Anglia között. A Bródy Stúdióban beszélgettünk a három brightoni egyetemistával tanulmányaikról, zenei munkásságukról és a turné részleteiről, céljairól.

Először Napsugár mesélt arról, mit kell róla tudnunk, hogy találták meg egymást a Srácokkal és hogyan jött a budapesti turné ötlete.

16641008_1386831631338077_8891803046157868121_n.jpg

Fotó: Sarah-Louise Burns

Napsugár: Végzős vagyok a brightoni BIMM (British & Irish Modern Music Insititute) zenei egyetemen. Itt együtt tanulnak a zenészek, a menedzsment, a producerek, a zenei újságírók: egyszóval mindenki, akinek a zenéhez bármilyen köze van. 2015 szeptemberében költöztem ki. Amelia és Miles mindketten az évfolyamtársaim, ők az énekes-dalszerző szakra járnak, én event management-et tanulok, ami gyakorlatilag a zene élő oldalával foglalkozik: koncertek, fesztiválok, turnék stb. A srácokkal az első évben lettünk nagyon jóban, egyébként is együtt szoktuk eltölteni a szabadidőnket, és már február óta beszélünk erről az ötletről, hogy jó lenne menni valahova turnézni. Az elején még egész európai turnét képzeltünk el, aztán amikor összeraktuk a teljes történetet, akkor rájöttünk arra, hogy ez pénzügyileg kicsit megterhelő lenne így elsőre, úgyhogy megbeszéltük, hogy kezdjük első körben Budapesttel, ahol vannak ismeretségeim, és belátható határokon belül tudunk mozogni. És ha ez sikeres lesz, akkor nyilván álmodhatunk majd kicsit nagyobban is. Pluszban nekem volt még egy olyan gondolatom, hogy borzasztóan szerettem volna őket megmutatni a budapesti közönségnek, és így összekötni a két város zenei életét.

Tehát jól értem, hogy az egész turnét saját költségből fedezitek?

Gyakorlatilag ezt az egész utat mi saját költségből csináljuk, mert ez fontos számunkra. Egy szponzort azért tudtam szerezni magunknak: az egyetemünk támogat minket (ez egy jó hosszú pályázati folyamat végeredménye lett).

letoltes.png

Hogy telt ez a pár nap Magyarországon? Mik voltak a programok?

Egy hetet töltöttünk Budapesten, ebből 3 napot koncerteztünk, de a városnézésre is bőven jutott idő. Volt egy fellépés a Margaret Island előzenekaraként az Akvárium Klubban, teljes SOLD OUT-os terem volt, a közönség nagyon befogadó volt. Nekem ez nagyon pozitív élmény volt, nem vártam, hogy ennyire jó visszajelzéseket kapunk. Aztán volt egy kisebb, egész estés szóló akusztikus koncert a Lámpás Pubban, illetve egy akusztikus jam session a Bródy Stúdióban.

Hogy sikerült ezeket a helyeket leszervezned?

Ami nekem nagyon sokat segített ebben, hogy mielőtt kiköltöztem volna Angliába, már akkor is benne voltam a magyar zenei életben. A The Carbonfools zenekarral turnéztam még 2014-15-ben, és rajtuk keresztül megismertem a legfontosabb embereket, akikkel elkezdtem beszélni, mikor ez az ötlet felvetődött. Aki jónak tartotta ezt, az beletett valamit: a Bródy stúdiós koncertünket például Pécsi-Szabó Dénesen keresztül sikerült leszerveznem, aki szintén hoz ide zenekarokat, és az ő segítségével léptem kapcsolatba a további szervezőkkel. A Margaret Island zenekart személyesen ismerem, ők szintén szerették az ötletet, és támogattak minket. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezek az emberek hisznek ebben, és egyáltalán hogy szeretnének segíteni.

11796225_965671420120769_3735791021160528243_n.jpg

Voltak olyanok, akik a koncertek után érdeklődtek a Srácok iránt?

Elképesztően sokan, még mindig nem tudom felfogni, hogy mennyien. Hihetetlenül befogadó közönséget talált meg a zenéjük: mozogtak, nevettek, amikor kellett, tapsoltak, ujjongtak, részt vettek az egész előadásban. Azt éreztem, hogy nem az volt bennük, hogy mit csinál itt ez a két angol előadó, hanem egyszerűen csak partnerek voltak és élvezték. Azóta is folyamatosan kapunk üzeneteket, amikre igyekszünk mihamarabb válaszolni. A szakmából is sokan odajöttek gratulálni, pl. Kama, a Mary Popkids együttesből teljesen odáig volt értük, a Margaret Island visszajelzése is zseniális volt, a Gold Records booking-os emberei is nagyon szerették őket, úgyhogy mindenki elkérte a nevüket, és megbeszéltük, hogy kapcsolatban maradunk.

Szerinted ez visszafelé is tud működni majd? Te mint turné menedzser, viszel ki magyar előadókat Brightonba?

Ez a terv. Elsőként a Margaret Island-et szeretnénk kivinni, ez már szervezés alatt áll, ők tehát biztos, hogy egy cserekoncert keretében jönnek hozzánk majd, remélhetőleg már 2018-ban. Rajtuk kívül még számos magyar zenekart szeretnénk megmutatni a brightoni közönségnek, de egyelőre a névsor még nem végleges. Nagyon örülök, hogy mindkét oldalról nyitottak erre az emberek, és ez is volt a cél: kicsit közelebb hozni Angliát és Magyarországot, hiszen úgy vettem észre, hogy nem igazán érkeznek angol előadók Magyarországra, főként a kisebb előadók közül, mi pedig túl távolinak és elérhetetlennek érezzük általában Angliát. Ennek nem feltétlenül kell így lennie, én azon vagyok, hogy ezt a távolságot csökkentsük.

Ameliával és Miles-szal zenéjükről beszélgettünk, majd elmesélték, hogyan élték meg a budapesti turné napjait.

Első körben kérlek, mondjatok pár szót magatokról!

Amelia: Brightonban élek, és énekes-dalszerzőnek tanulok a BIMM-en. Nagyon szeretek bakeliteket gyűjteni és új ízeket felfedezni. Mániákus „kajaüldöző” vagyok. :D

amelia-miles-7220.jpg

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Miles: Én is Brightonban élek és tanulok, énekes-dalszerzőnek, csakúgy, mint Amelia. A hobbimat tekintve nagyon élvezek focimeccseket nézni, és én is imádok enni, Budapesten nagyon sok jó kajálda volt.

amelia-miles-7311.jpg

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Mit mondanátok el a zenétekről? Hogy jellemeznétek a stílusotokat röviden?

Amelia: Egyfajta alternatív-indie-folk stílust képviselek, akusztikus zenét vegyítve némi elektronikus hangzással. Szeretem, ahogy a kísérletezés során mindig kialakul valami új. Az emberek a zeném miatt úgy gondolják, hogy kissé depressziós vagyok, de egyébként én szeretem az életem. :D A dalaim nagy része az önérzékelésről szól (tudom, klisének hangzik): pl. hogy látod a saját tested, hogy szeresd jobban magad - fel lehet ezt fogni egyfajta önterápiaként is. Egyedül játszom, próbáltam már zenekarral is (alkalmanként még előfordul, hogy összeállunk), de nehéznek találtam a közös munkát, és pl. egy ilyen turné során, mint ez a mostani, pénzügyileg is sokkal inkább kivitelezhető, ha egyedül jövök. Ben Howard és Lucy Rose, aki leginkább inspirál. Nagyon kedvelem Ben „nehéz dallamait”, Lucy pedig egyszerűen csak lenyűgöz. Kedvenc számot nem tudnék választani tőle, mert az egész lénye egyben inspirál. Mindenképp csekkoljátok! (Persze csak utánam, haha.)

Miles: Talán jazz-pop, ahogy mostanában érzem. Zongoraalapú játék, sok szerelmes, kicsit kevesebb vidám számmal. A dalaim leginkább személyes tapasztalásokról szólnak: történeteket mesélek el arról, hogyan látok bizonyos élethelyzeteket, sokszor használva a fantáziámat is – kicsit olyan ez, mintha könyvet írnék. Nagyon izgalmas alkotni olyan eseményekről, dolgokról, személyekről, amik/akik bármilyen hatással vannak rám. A fellépéseim a szóló- és a zenekaros koncertek keveréke, alapvetően egyedül nyomom, de van egy néhány kiváló brightoni zenészből álló bandám is, akikkel már néhány éve együtt munkálkodunk. Nagyon érdekes felfedezni mindkét típusú játék előnyeit és hátrányait. A zenekaros létben leginkább a közösségi atmoszférát kedvelem. Azt a kört, hogy kik voltak rám legnagyobb hatással, nagyon nehéz lenne leszűkíteni. Talán az elsőszámú kedvencem Steely Dan - jó a groove, a dalokat nagyon szeretem. Aztán még Andy Shauf, Carole King, Joni Mitchell, akiket meg szeretnék említeni. De a lista csak nő és nő, nem is akarok neki igazán határokat szabni.

Beszéljünk a budapesti turnétokról. Mit láttatok a városból?

Amelia: 2 éve már voltam Budapesten, szóval nekem nem ez volt az első alkalom, hogy itt jártam, ennek ellenére mégis úgy éreztem, mintha minden az újdonság erejével hatott volna rám. Voltunk pl. a Margitszigeten, ami egyszerűen csodás, szuper volt felfedezni a nagyszínpados Akváriumot és az intimebb hangulatú Lámpást is, belekukkantva kicsit a budapesti éjszakába. Ja, és az ételek… Napsugár megmutatta a legjobb kajáldákat és bárokat. A Kőlevest nagyon szerettem.

Miles: Ameliával ellentétben nekem ez volt az első alkalom, hogy itt jártam, és örültünk, hogy Napsugár – tősgyökeres budapestiként – körbevezetett minket. Megmutatta a kedvenc helyeit - nem kimondottan a legnépszerűbb turistalátványosságokat, hanem inkább a számára legkedvesebb pontokat, amik szerinte igazán jellemzők a városra. Kiskoromban a nagymamám sokszor játszotta nekem a Kék Duna keringőt, én meg mikor itt álltam a Duna előtt, először fel sem ismertem, hogy ez az a folyó (rossz vagyok földrajzból). Így talán az volt nekem a legnagyobb élmény, mikor Napsugár mondta, hogy „akkor most csinálok rólad egy képet a Duna előtt”, én meg ráeszméltem, hogy ez a Duna, az a Duna. Egyébként a várat és a Parlamentet is láttuk: nagyon lenyűgözött a város építészete is.

Meséljetek a koncertélményeitekről!

Amelia: Az akváriumos koncert őrület volt. Több mint ezer ember vett részt rajta, nagyon szívmelengető érzés volt, mert nem igazán tudtam, mire számíthatok. Izgultam a nagyszínpad miatt is, de a Margaret Island zenekar és a szervezők is nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, majd a közönség is rendkívül befogadónak tűnt, így ez megnyugtatott, és igazán élveztem az egészet. A Lámpás egy teljesen más környezet volt, sokkal intimebb, azt is imádtam.

amelia-miles-7203.jpg

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Miles: Az Akváriumban játszottam eddig a legnagyobb közönségem előtt. Maga az „OMG” - érzés, mikor kisétáltam a színpadra és megláttam az embereket csodás volt, és a helyszín is nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy senki sem ismert minket, nagyon befogadó volt az egész közönség. A Lámpásban azt imádtam a legjobban, hogy mivel egy kisebb teremben ennyire közel van hozzád az a pár ember, látod az arcukat, a reakciójukat, érzed minden rezdülésüket. És ez oda-vissza működött, nagyon élveztük mindannyian. A Bródy Stúdió pedig az egyik legizgalmasabb helyszín, ahol valaha játszhattam: gyönyörű épület, megkapó, elegáns és kedves légkörrel.

amelia-miles-7278.jpg

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Mit láttatok az arcokon?

Amelia: Volt egy vicces pillanat: mikor befejeztem az utolsó dalomat, egy idősebb úr felém fordult, és bólintott egyet: talán ez lehetett az elfogadás jele. Nagyon kedves volt. Érdekes észrevétel volt nekem, hogy Angliában nem szoktam beszélni a dalok között, itt azonban többet kommunikáltam (valószínűleg az izgalom miatt is), és tök jó volt, hogy mosolygós arcokat kaptam vissza, ami feloldott és magabiztosabbá tett.

Miles: Szuper volt nagyközönség előtt játszani, főleg külföldön, nem tudtuk, mit várhatunk. Először azt láttam az arcokon, hogy „hú, ki ez az idegen srác a színpadon”. Próbáltam párszor magyarul is beszélni, de azt hiszem, ez okozott pár vidám percet. :D Megtanultam, hogy „Sziasztok” és hogy „Köszönöm”. Mindenki támogatott, és úgy láttuk, hogy élvezték. Sok üzenetet kapunk azóta online is, leginkább gratulációkat és kedves, dicsérő szavakat.

 

Minket is örömmel tölt el ez a nagyszerű kezdeményezés, illetve az is, hogy megismerhettünk két rendkívül tehetséges angol zenészt Amelia és Miles személyében, valamint hogy találkozhattunk Napsugárral, aki egy lelkes, elhivatott turné menedzser, és brightoni lakosként sem feledkezett meg szülővárosáról. Sok sikert kívánunk Nekik tervükhöz, reméljük, mihamarabb írhatunk újra Róluk!

Facebook:      https://www.facebook.com/AmeliaCaesar/

                        https://www.facebook.com/milesgoodallmusic/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr7613549809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása