Paula Hawkins neve akarva-akaratlanul is összefonódott világszerte elsöprő sikert arató „A lány a vonaton” című regényével, mely a könyvesboltok után a mozivásznakat is meghódította. Nehéz pártatlanul, „előítélet-mentesen” véleményt formálni egy ilyen népszerű előd után, azonban én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tiszta lappal indíthattam felfedezéseimet az írónő munkásságával kapcsolatban.

Ritkán fordul elő, hogy pozitívan foghatom fel a folyamatos küzdelmemet az időhiánnyal szemben, azonban ez éppen egy ilyen különleges eset. Paula Hawkins neve természetesen számomra sem idegen, azonban a helyzet úgy hozta, hogy fordított sorrendben ismerkedhetek meg munkásságával: míg „A lány a vonaton” régóta szerepel a könyves bakancslistámon, második könyvét viszont már elolvastam, így ha akarnám, sem tudnám összehasonlítani a két művet.„A víz mélyén” Beckfordba kalauzol minket, mely arról híres, hogy az őt átszelő folyó Fojtószakasznak elkeresztelt helyén évszázadokon át számos nő vesztette el tragikusan és váratlanul életét – egytől egyig máig tisztázatlan körülmények között. Ám talán egyik haláleset sem kavart még akkora port, mint Nel Abbotté, aki épp ezen történetek felgöngyölésének és megírásának szentelte életét. A hírek szerint önként ugrott a vízbe, azonban ezzel nem mindenki ért egyet. A nyomozás idejére régen látott húga, Jules is hazautazik, hogy gondoskodhasson Nel lányáról, Lenáról is. Hála az írónőnek, a történetet nem csupán egy, hanem tíz karakter szemszögéből követhetjük végig, s időről-időre Nel kiadatlan könyvének egy-egy oldala is felbukkan a regény lapjai között. Jules, Lena mellett beleláthatunk a felügyelő Sean, az apja Patrick, vagy az őrmester Erin fejébe, de találkozunk a médium Nickie, a tanár Mark, az iskolaigazgató Helen soraival is. S azt is megtudjuk, hogy Nel mellett nemrég Lena legjobb barátnője, Katie is a folyóba veszett, akinek a testvére Josh, és az édesanyja Louise is tartogat számunkra olvasnivalót.

Vajon mi lehet a közös ezekben a régre visszanyúló a halálesetekben? Mi a kapocs Katie és Nel tragédiája között? Jóllehet eleinte azt hihetjük, csak ezekre a kérdésekre kell megkeresnünk a választ, azonban ennél jóval több titkot temetett maga alá a víz. A regény és a rejtélyes folyó minket is magával ragad és egyre kíváncsibbá tesz: megtudhatjuk, hogy Jules és Nel régóta nem beszéltek egymással, valami nem stimmel az angoltanárral, Nickie pedig tart a rendőrségtől, de főleg a már nyugdíjba vonult Patricktől. Nem csak egy gyilkosságot kell megfejtenünk, hanem megannyi sorsot és személyiséget. Paula Hawkins ügyesen álmodta meg regényének karaktereit, hisz az őket körülvevő misztikumtól eltekintve legtöbbjükben mégis a hétköznapi embert látjuk: ugyanúgy összevesznek a testvérükkel, nem beszélik ki a sérelmeiket, bizonytalanok önmagukkal szemben, mint bárki más - ezekbe az oldalakba könnyedén beleélhetjük magunkat, miközben izgulunk a végkifejlet miatt, ami egyáltalán nem kiszámítható: bár gyanúsítottunk egészen biztosan lesz - akár több is - az utolsó pillanatig meglep minket az írónő.
Hogy milyen gondolattal csuktam be a könyvet?
Itt az ideje elolvasnom „A lány a vonaton”-t is!

Köszönjük a könyvet a 21. Század Kiadónak!

Képek: Horváth Rea

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)