2017. december 05. írta: Barna Borbála

„Minden ember keresi és hajszolja a saját boldogságát”

Interjú Szalay Bencével, A Viszkis főszereplőjével

Alig két hete érkezett meg a mozikba Antal Nimród filmje, A Viszkis máris elképesztő sikert könyvelhet el magának: több, mint 150.000 nézővel büszkélkedhet. Az alkotás a kilencvenes évek legendás bankrablójának, Ambrus Attilának az életét dolgozza fel, közben pedig megidézi a húsz évvel ezelőtti Magyarországot. A Kultúrjunkie Blog Szerkesztősége a látványban, akcióban és humorban gazdag film főszereplőjével, Szalay Bencével beszélgetett.

Említetted egy interjúdban, hogy bár még iskolás voltál, amikor zajlottak ezek az események, ismerted a Viszkis történetét: akkor úgy gondoltad, ő egy olyan ember, aki ott és abban a helyzetben jól akarta érezni magát. Változott-e az, ahogyan Ambrus Attila életét látod a film leforgatása után?

Szalay Bence: Nyilván az ember felnőtt fejjel máshogy vélekedik egy ilyen kérdésről, de még mindig azt gondolom, hogy jól akarta érezni magát és ez így is volt, ameddig meg nem történt a dolog. Minden ember keresi és hajszolja a saját boldogságát, de mindenkinek megvannak a maga korlátai és a határai, amiket vagy átlép, vagy sem.

Az iskolapadból csöppentél az első filmforgatásodba, azzal a rendezővel, akire felnézel, körbevéve olyan színészekkel, akik a példaképeid – és még a zenét is az egyik kedvenced, Yonderboi írta: tehát mondhatni, a számodra tökéletes filmbe kerültél bele. Ez megkönnyítette, vagy megnehezítette a forgatást?

Szalay Bence: Ez érdekes kérdés. Nagyon bíztam mindenkiben, mert tudtam, hogy tehetségesek. Saját magamban kételkedtem, ezért Nimród mindig azt mondta, hogy ha valamennyire is tisztelem őt, akkor higgyek magamban is, mert különben nem választott volna ki erre a szerepre. De tényleg nagy felelősségnek éreztem azt, hogy ilyen profi emberekkel dolgozok együtt úgy, hogy ennyire hatalmas feladatom van a filmben, és azt is, hogy ilyen fiatalon ezt meg tudom-e csinálni. Remélem, hogy sikerült! Volt esetleg egy olyan pillanat, vagy jelenet, amikor azt érezted, „menni fog”?

Szalay Bence: Volt olyan bankrablás jelenet Klem Viktorral, az autósüldözés előtt - azt nagyon átéreztem. Mindent tudtam, hogy mit csinálok és azt is, hogy miért, értettem minden egyes mozzanatát. Ott valami elkapott. Nimród is mondta, hogy ott már profinak kell lenni, az egy másik állapot. A legtöbb rablás szerintem nem annyira vagány, nem kemény, hanem inkább csak folyamatos feszültség, menekülés, amikor rosszul vagyok az izgalomtól, nem bírom ki.

Mi a legfontosabb dolog, amit megtanultál a forgatáson?

Szalay Bence: A munkamorál, az energia beosztása, az egyszerre több dologra való figyelem. Az, amit Nimródtól lestem el (mondta is, hogy csak így lehet végigcsinálni egy filmet): elméletileg az lenne a feladata, hogy bejön és megrendezi a filmet, azonban a valóságban ez csupán az ötven százaléka a munkájának. A másik fele az az energia, amit belefektet ebbe az egészbe, a stábbal való kommunikációba. Az, hogy mindenkihez van egy jó szava, hogy nem húzza fel magát, hanem nyugodtan átbeszéli a dolgokat. Figyel arra, hogy ne legyen feszültség és hazudozás, vagy az, hogy teszünk rá és mástól várjuk a megoldást: mindenki akarjon dolgozni és csinálni, de mégse munka-szagú legyen az egész, inkább egy nyaralás. Szerintem ez sikerült is, mert az egész egy nagyon jó hangulatú munkafolyamat volt az elejétől a végéig. Persze ugyanígy a színész feladata sem csak abból áll, hogy bemegy és eljátssza a szerepet, hanem hogy normálisan és intelligensen tudjon bánni az egész stábbal.A Viszkis története immár több, mint húsz éves. Mit gondolsz, mi teszi még ma is aktuálissá? Miért jó, ha megismerik az emberek?

Szalay Bence: Izgalmas a téma, az élete. A mai napig egy olyan név, akiről mindenki tudja, hogy létezett és hogy van. Nem olyan régen szabadult egyébként, a média folyamatosan kereste őt és a mai napig fenntartja benne a hős-kultuszt. Sokan megkérdezik hogyan válhatott belőle ikon: éppen azért, mert elhívják - tehát pont ez a furcsasága. Másrészről pedig ez egy izgalmas történet, én személy szerint nagyon örülök neki, hogy ilyen intelligensen lett megrendezve, megvágva és megírva az egész könyv, mert nem lehet kijelenteni, hogy Attila jó ember, vagy rossz - éppúgy a nyomozót sem tarthatjuk korrektnek, hiszen hazudott. A szerelméről sem állíthatjuk, hogy igazából aljas, amiért otthagyta - mert nem így van. Beleszeretett egy szegény pasiba, aztán pedig nem akarta, hogy magára maradjon – és ezt mind meg lehet érteni. Úgy gondolom, a film fő állítása az, hogy nincs jó és rossz ember, hanem emberek vannak, akik helyes, vagy hibás döntéseket hoznak.

Egyszer azt mesélted, hogy utálod a karaktermegformálás szót, szerinted nem ilyen hókuszpókusz dolog. De mégis, te hogyan fogsz hozzá egy-egy új szerephez?

Szalay Bence: Igen, annak tűnik, mert olyan, mintha a színésznek teljesen át kéne transzformálódnia. Ezt még nem tudtam pontosan megfogalmazni magamban, de szerintem nem így van: nem utánozni kell valamit, hanem megtalálni magunkban az ezer féle színt, (mert ezek mindnyájunkban megvannak) és ha sikerül, akkor fel kell erősítenünk. Ez bennem volt, nem felvettem, hanem előhoztam magamból. Úgy gondolom, bárki képes lenne erre, hogyha a gátlásait és a félelmeit el tudná nyomni.Ambrus Attila arról kapta elhíresült nevét, hogy ivott egy whiskyt az akciók előtt. Neked van valamilyen saját „szertartásod” fellépések, vagy forgatás előtt?