A mai felgyorsult, internet uralta világban az online ismerkedés is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az utóbbi évek egyik legfelkapottabb és legtöbb port felkavart társkereső alkalmazása minden kétséget kizáróan a Tinder lett, melyről számos cikket olvashattunk már, azonban Magyarországon semmilyen könyv nem jelent még meg a témával kapcsolatban – mindeddig.  Augusztus 17-én mutatta be a Tinderről szóló riportkönyvét Tóth Anikó Dóra, amiben olyan randikról, szerelmekről és házasságokról mesél, melyek az alkalmazás nélkül talán sohasem történtek volna meg. A Kultúrjunkie Blog Szerkesztősége Tóth Anikó Dórával beszélgetett a könyvről – az ötlettől a kiadásig. 

Mikor és hogyan indult el az írói pályafutásod?

TAD: Amikor befejeztem az egyetemet, szabadúszó újságíróként kezdtem el dolgozni, de egy konkrétabb dolgot szerettem volna, így - bár kicsit kacifántos úton-módon, de - elmentem a reklámügynökségi irányba. Akkoriban elég nehéz volt bekerülni, de már lassan hét éve vagyok ebben a szakmában, több neves ügynökségnél dolgoztam. Menet közben, folyamatosan írtam könyveket, van már pár elkészült művem, de ezeket hiába küldözgettem el kiadóknak, nem reagáltak rájuk, hiszen nincsen nevem a szakmában. Ezért stratégiát váltottam és elkezdtem pályázatokat nézegetni. Úgy gondoltam, hogy ha ezek kapcsán bekerülök egy kiadóhoz, akkor talán a mesekönyveimet is megnézik. Így találtam rá egy pályázatra, ahol riportkönyveket kerestek. Nem is tudtam, mit takar ez a műfaj, de utánanéztem és egészen izgalmasnak találtam. Ezután körülbelül negyedóra alatt megszületett a Tinder könyv ötlete.

A mesekönyvek után érdekes váltás a Tinder kérdésköre. Miért döntöttél úgy, hogy ezt választod a riportkönyved témájának?

TAD: Volt néhány ötletem még, illetve azóta több új mese és riportkönyv téma is megfogalmazódott bennem. A Tinder témája volt az, ami a legerősebbnek tűnt abban a negyedórában – mosolyog. Magyarországon semmilyen könyv nem jelent még meg ezzel kapcsolatban és külföldön sem igazán foglalkoztak vele eddig, így arra gondoltam, ez hátha érdekelni fogja az embereket. Egyébként végül úgy döntöttem, magán úton intézek mindent, mert szerettem volna a saját kezemben tartani a kontrollt és a döntéshozást. Én kerestem meg a szakembereket szerkesztésre, tördelésre, borítótervezésre, gyakorlatilag mindenre. A nyomdát is én találtam, magam csinálom a reklámot, a terjesztést.A könyvben szereplő sztorik közül az egyik a te házasságod története – mindkettőtök szemszögéből is bemutatva. Mesélsz egy kicsit a saját tapasztalataidról a Tinderrel kapcsolatban?

TAD: Nagy internetes randizó voltam mindig is, legalábbis mióta Budapestre költöztem. 2011 óta használtam különböző társkereső alkalmazásokat, mint például a Csajok és Pasik, vagy a Badoo, aztán pedig bejött a Tinder. Először egy szakítás miatt regisztráltam az alkalmazásra. Így egy kicsit gyógyulási és önbizalom szerzési céllal is töltöttem le a Tindert. Az a vicces az egészben, hogy gyakorlatilag az első randiból egy fél éves kapcsolat lett (ez a srác azóta jó barátom). Miután szakítottunk, újra regisztráltam, ebben a második „körben” több pasival is találkoztam, de egyik sem volt az igazi. Végül kicsit cseles módon, de a Tinderen keresztül megtaláltam a férjemet.

Korábban is gondoltál rá, hogy írj a tapasztalataidról, vagy azokról, amiket másoktól hallottál?

TAD: Magamba szívtam azokat a történeteket, amiket másoktól hallottam, de nem gondoltam arra, hogy könyvet írjak belőlük. Amikor kitaláltam a Jobbra húzott történeteket, eszembe jutottak ezek a sztorik, így felkerestem ezeket az embereket, hogy mi lenne, ha leírnám az élményeiket.A Tinder (és az alkalmazáson keresztül való ismerkedés) megítélése ma elég szélsőséges ez emberek között. Neked mi a véleményed a programról?

TAD: Nekem nem voltak rossz tapasztalataim az alkalmazással kapcsolatban. Ha nem sikerült jól egy randi, akkor is tanultam belőle. Abban, hogy milyen emberekkel találkozol az is közrejátszik, hogy mennyire vagy szemfüles. Már a képek és egy-két mondat után le lehet szűrni több dolgot az emberekről. Nagy katasztrófába így talán nem lehet belefutni, legfeljebb az fordulhat elő, hogy nem teljesen a valóságnak megfelelő képet tölt fel az illető.

Szórakoztató vagy tanulságos céllal írtad meg a könyvet?

TAD: Nem akartam vele tanítani, bár írtam egy rövid összefoglalót, hogy mitől lehet sikeres egy profil. Aki a honlapomon regisztrál a hírlevélre, az automatikusan megkapja. A könyv és az interjúk tanulságaiból vontam le azt, ami ebben szerepel: hallottam, hogy mik voltak problémásak és ezeket összefoglaltam. Pusztán a szórakoztatás volt a célom. Szerintem, ha valaki a kezébe veszi ezt a könyvet és elolvassa a történeteket, kap egy lenyomatot arról, hogyan használják a Tindert a nők és férfiak, és hogy milyen problémák merülhetnek fel (szándékosan így válogattam össze a sztorikat).Voltak félelmeid azzal kapcsolatosan, hogy egy ilyen egyedi témában – ráadásul saját úton jelentetsz meg könyvet?

TAD: Azt éreztem, hogy ezt nekem kell csinálnom és nem szabad kiengednem az irányítást a kezeim közül. Valószínűleg azért, mert a témában még nem született könyv, talán hiánypótló lehet. Nem tartok attól, hogy milyen lesz a fogadtatása, úgy gondolom, hogy élvezhető az írásmódom és izgalmasak a sztorik. Persze azt is tudom, hogy mindig vannak olyanok, akik kritizálnak, de erre felkészültem.

Nehéz volt főállás mellett menedzselni a kiadást?

TAD: A reklámügynökségek világa elég kemény, és annak ellenére, hogy most jó helyen vagyok, nem egyszerű összeegyeztetni a könyves dolgokkal. Reggel kilenctől délután hatig az irodában vagyok, utána írtam a történeteket, most pedig menedzselem az interjúkat és a meetingeket, illetve a honlappal foglalkozom. De minden pénzt megér, hogy a kezemben tarthatom a könyvemet. Furcsa, mert eddig mindig úgy gondoltam, hogy hagyományos úton kell kiadni egy művet, de mire odáig jutottam, hogy tényleg megjelenhet, ez egy kicsit átfordult bennem. Szerintem ez is erőt adott ahhoz, hogy ilyen kitartóan csináljam. Volt esetleg valamilyen akadály, amibe beleütköztél a megjelenés kapcsán?

TAD: Nem nagyon voltak akadályok, a szakmámból kifolyólag elég sok embert ismerek, akik szerkesztenek, tördelnek, vagy akár borítót készítenek, így a könyvnek a papírformában való megjelenése viszonylag könnyen ment. A reklám menedzselésével szintén nincs gondom, inkább az időhiány az, ami nehézséget okoz. Persze nyilván van bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha nem jön be, de be fog! – mosolyog.

Mit szólt hozzá a férjed, hogy a Tinderről – és részben róla is – szerettél volna könyvet írni?

TAD: A konkrét reakciójára nem emlékszem, de tetszett neki az ötlet és abszolút támogat ebben az egészben. Szerencsére egy percig sem volt kérdés számára, hogy beletegyük-e a mi sztorinkat. Először megírtam az én élményeimet, aztán meginterjúztattam őt is. Vicces volt hallani, hogy ő hogyan élte meg a történteket. Érdekes volt, hogy teljesen más dolgokat emelt ki. Volt, ami nekem nagyon fontos volt – ő pedig meg sem említette, és ez fordítva is igaz. De talán nálunk voltak a legkisebb eltérések. Vannak olyan sztorik, ahol alapvető eseményekre teljesen máshogy emlékeztek a párok (például arra, hogy mikor történt az első csók). Az interjúalanyoknak elküldtem a kész anyagokat, és többen mondták, hogy mennyit nevettek azon, hogy milyen eltérések vannak abban, ahogyan elmesélték a megismerkedésüket. Izgalmas látni, hogy mi fontos egy nő és egy férfi számára, hiszen a látásmódok nagyon sokszor különböznek. A mi történetünk azért is van szinkronban, mert mi mindent megbeszélünk, akármilyen probléma is merül fel. Fontos a kommunikáció és ez nálunk jól működik.

A könyvet itt tudjátok megrendelni

Fotók: Horváth Rea

 (Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)