Az acsai focibajnokság hamarosan kezdetét veszi – Jön a Brazilok!
2017. április 05. írta: Barna Borbála

Az acsai focibajnokság hamarosan kezdetét veszi – Jön a Brazilok!

brazilok_1000x1443_1.jpg

Április 6-tól a mozikban

Április 6-tól záporoznak a gólok a mozikban, ugyanis megérkezik M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor filmje, a „Brazilok”, mely másfél órányi garantált szórakozást ígér a nézőinek. Humoros és szívmelengető jelenetekkel teli történet szemtanúi lehetünk, miközben az acsai focibajnokság meccseit és játékosainak életét figyeljük a mozivásznon. A Kultúrjunkie Blog a film történetének kezdetéről, a forgatásról és a legemlékezetesebb jelenetekről beszélgetett a film alkotóival és szereplőivel.

A kezdetekről

„A sztori alapja egy olyan történet, hogy Sirokon találkoztam riporterként olyan roma srácokkal, akik barlangokban laknak, és elindultak a falu bajnokságon. De azért nem az történt, mint a Brazilokban, a film javarészt fikció.” – meséli a film ötletének megszületésről M. Kiss Csaba. „Aktuálisnak éreztem a témát. Viszonylag sok interjút készítettem romákkal, és mindig szűknek éreztem azt az időkeretet, ami egy riport során a rendelkezésemre állt. Sok mindent gondoltam róla, és úgy képzeltem, hogy jó lenne erről egy film.” A „Brazilok” története egyébként körülbelül négy évvel ezelőttre nyúlik vissza, ekkor kereste meg M. Kiss Csaba a forgatókönyv első verziójával a film egyik producerét, Mécs Mónikát, aki annyira szívmelengetőnek, szellemesnek és vidámnak tartotta a történetet, hogy azonnal úgy érezte, be kell állnia az ötlet mögé. „A forgatókönyv, amit Csaba írt, nagyon jó volt, de egy kicsit át kellett alakítani formailag, és nagyon sok új ötlet is belekerült. Ebben Muhi Klára forgatókönyvíró rengeteget segített.” – nyilatkozza Mécs Mónika. Muhi Klára szerint „Szerencsés volt, hogy Csaba televíziós, ezért jól ismerte a helyzetet, amiről beszélni akart – természetesen ez a téma számomra sem ismeretlen, nem mertem volna leírni anélkül egy szót sem, hogy nem tudom, mi van egy roma telepen.” A forgatókönyv írója a legnagyobb nehézséget a rengeteg szálnak a kibontását és az összetartását tartotta. dsc_0376.JPGÖsszeállt a történet

„A forgatást egy hosszú előkészítési folyamat előzte meg, amiben rengeteg teendőnk volt. Egyrészt Csaba mellé bevontunk egy rendezőtársat, Rohonyi Gábor személyében, mert Csaba – bár nagyon tehetséges és kreatív - még nem rendezett nagyjátékfilmet egyedül, ezért kellett mellé Gábor, aki ebben kisegítette. – emlékszik vissza a forgatás előtti folyamatra Mécs Mónika. S hogy mi fogta meg Rohonyi Gábort a forgatókönyvben? „Az a végtelen jóindulat ragadott meg, amivel ez a forgatókönyv íródott. Ezért egyáltalán nem kellett azon gondolkodnom, hogy ez jó lesz-e. Az volt csak a kérdés, hogy mik azok a dolgok, amelyek lehetnének még jobbak benne, és hogy hogy hozzuk ki ebből a legtöbbet. Meg kellett találnunk a humor és a dráma megfelelő arányát, és azt is, hogy a humornak milyen formáját válasszuk. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy amellett, hogy a film komoly marad, legyenek derűs pillanatai is. Mindezt úgy, hogy életszerű legyen, hiszen az életünk is így zajlik: vannak drámai, és vannak teljesen abszurd, vicces életszakaszaink is. Ez a két elem mindig egyensúlyban van, erre kellett nagyon figyelnünk a film esetében is.” – osztja meg velünk. dsc_0356.JPGA bajnokság helyszíne

A film jelentős részét Acsán forgatták, egy kis településen Pest megyében. „Tulajdonképpen a fél falu statisztált és közreműködött, és adták a nevüket. Elolvasták a forgatókönyvet, és megszavazták testületen belül, hogy a filmben a település neve legyen Acsa.” – árulja el Mécs Mónika. A település lakosai nagyon örültek annak, hogy részesei lehetnek a filmnek, sokat segítettek a forgatás során. „Nem lett volna egyébként bonyolult Pestről hívni profi statisztákat a filmhez, csak ők nem lettek volna ilyen autentikus figurák. Attól, hogy az acsaiak állnak a pálya körül, minden kétséget kizáróan hitelesebb lett a film.” – mondja Rohonyi Gábor.dsc_0222.JPGSzínészek és szerepek

„A film érdekessége, hogy nagynevű és rutinos színészek játszanak nagyon kicsi szerepeket, és újoncok játszanak nagyobb szerepeket.” – avat be minket Rohonyi Gábor. „Azt gondolom, hogy nagyon szép a profiktól, hogy beálltak ebbe a dologba, és ilyen egy-két mondatos szerepek kedvéért is vállalták a negyven fokos kánikulában való forgatást, ami azért nem volt egyszerű.”dsc_0640.JPG A film egyik főszerepét, a börtönből frissen szabadult „aranylábú” Áron karakterét Nagy Dániel Viktor alakítja. „Azt gondolom, az a jó ebben a történetben, hogy az emberi értékeket és érzéseket veszi górcső alá, és helyezi előtérbe − nem pedig a különbségeket. Ezek a dolgok pedig ugyanolyanok, akár magyar, akár roma, akár vidéki, vagy akár fővárosi emberekről van szó. Mindenkit emberként látunk, és nem sztereotípiaként. Nagyon különleges kategóriába sorolnám ezt a filmet, egyfajta szomorú vígjátéknak tartom. Van benne valami a nagy magyar valóságból is, ugyanakkor a sztereotípiák szélsőséges ábrázolásából is – olyan módon, ami már-már vicces és abszurd. Nagyon remélem, hogy sokan meg fogják nézni, és kultikus lesz. Amikor megkaptam a forgatókönyvet és a szerepet, elsősorban a kihívást láttam meg benne, nem azt, hogy tetszik-e. De szerencsére ez egy nagyon jó film és egy nagyon jó szerep. Igazából az összecsengéseket tartom fontosnak a karakter és közöttem. Ez egy nagyon hálás találkozás az Áron, és az én személyem között. Van benne valami kimondatlanság, valami erős igazságérzet, ami bennem is megvan, ahogyan az önfejűség szintén kifejezetten jellemző rám. Ezeket jó volt beleforgatni ebbe a szerepbe. Kifejezetten tetszik, hogy ez egy olyan karakter, amilyet még sosem formáltam meg. Ennyire vad, ennyire harcos szerepet még sosem játszottam. Ez nagyon érdekes ellentéte annak, hogy nemrég készült el egy monodrámám („Leszámolás velem”) ami egy franciaországi meleg fiú története. Az egyik oldalon van egy feminin fiú, a másik oldalon pedig egy harcos roma srác. Nagyon jó szerintem, hogy ez a két véglet megvan.” – meséli a karakteréről a színész. „Fantasztikus élmény volt látni magamat a mozivásznon, egy ilyen szerepben. Én azt figyeltem főképp, hogy másfél évvel később visszanézve elégetett vagyok-e magammal, és nagyon boldogan jöttem ki a moziból, mert azt éreztem, hogy sikerült ezeket a pillanatokat jól megfogni. Az egészet tekintve is nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen filmben játszhattam főszerepet. Mint első forgatás, és amúgy is nagyon jó élmény volt a hőség ellenére. Ez számomra egy egészen új világ, ami most kinyílt.” dsc_0815.JPGÁron egyik testvérét, Fingit, Lakatos Erik kelti életre a filmben, akinek ez az első szerepe. „Vidéken voltam foci edzésen, és odajöttek hozzánk, hogy játsszunk el jeleneteket az unokatestvéremmel. Gondolom megtetszettünk neki, mert utána Pesten is folytattuk a dolgot, és így alakult ki. Igazából nem is tudtam elhinni.” Erik hozzáteszi, „Mindenképpen szeretném ezt az utat folytatni, hogy színész legyek.” dsc_0307.JPGA „magyar brazilok” ellenfeleinek egyik csapatában focizik Török, akit Dóra Béla játszik.  „Úgy gondolom, hogy a gyűlölködés, és az a szó, hogy megkülönböztetés mindig aktuális lesz. Pont az a jó ebben a történetben, hogy a focipályán zajlanak le ezek az események és a focin keresztül beszél a film erről a témáról. Szerintem ez egy szép gondolat.” A színész a forgatásról legszívesebben a csapat összekovácsolódására emlékszik vissza: „Jól éreztem magamat a film készítése során, és nagy feladat volt. De legfőképpen azt emelném ki, hogy mennyire összetartó csapat lettünk a forgatás elejétől a végéig. Az volt nekem a legnagyobb ajándék, amit ettől a filmtől kaptam, hogy találkozhattam velük. Akiknek ez volt az első szerepe, zavarba ejtően jól játszottak, jó volt belenézni a szemükbe, azt éreztem rajtuk, hogy egy szövetség alakul ki közöttünk az első pillanatoktól fogva. Érdekes volt az a folyamat, hogy ez hogyan alakult ki.” dsc_0343.JPGA falu papjának reverendájába Bánki Gergely bújt. „Én rettenetesen örülök annak, hogy elmondhattam azt a gondolatot a végén – ami szerintem a film fő mondata -, hogy „A békéhez a harcokon át vezet az út. Ezt a dolgot most már le kellett játszani valahogy. És ha már, akkor inkább a pályán, mint az utcán.” A színész szerint nagyon jó ötlet, hogy ahelyett, hogy ezt a témát egy szűkebb réteget bevonzó művészfilm helyett egy közönségfilmben próbálják bemutatni, méghozzá épp a focin keresztül. „Szerintem ez a film inkább nyit kapukat, mint bezár.”

A film kisebb szerepei között olyan színésznőkkel találkozhatunk, mint például Dobó Kata, vagy Schell Judit.dsc_0525.JPG„Nagyon tetszett a forgatókönyv, nagyon szeretem a rendezőket. Azt hiszem ez a két indok valószínűleg elég is.” – válaszol Dobó Kata arra a kérdésre, hogy miért vállalta el a szerepét a filmben. „Nagyon szeretem Csaba munkásságát, elég régóta ismerem őt. De ha nem így lenne, akkor is biztosan tetszett volna a forgatókönyv, mert az én ízlésvilágomhoz közel áll az, amit csinál. A riportjai, amiket készített nagyon lekötöttek és értettem, miért csinálta őket. Így az sem volt nekem furcsa, hogy egy ilyen témához nyúlt, és az sem, hogy hogyan tette ezt. Csabában van egy nagy adag irónia és humor is. Abszolút megértem azt, amit mondott, hogy szerette volna olyan mélységben kifejteni ezt a témát, amit megérdemel. Olvastam egy interjút vele, amiben felmerült, hogy miért nem dokumentumfilmet készített belőle? Mondta, hogy sajnos akkor nem jutna el annyi emberhez – ebben igaza van. Ez egy nehéz téma, de szerintem sikerült jól bemutatni. A foci pedig sok ember közös nyelve Magyarországon, egy fontos szegmens nekünk hosszú évek óta. Mikor először láttam a filmet, tele lett a szívem szeretettel, nagyon jó érzéssel jöttem ki a moziból. Sokat nevettem, de össze is facsarodott a szívem. Mikor igent mondtam, azt reméltem, hogy valami ilyesmi lesz a végeredmény. Ez egy csodálatos történet nagyon jól elmesélve, ami pont olyan, amilyen az emberek egy-egy napja is: van benne nevetés, és szomorúság is.” dsc_0600.JPGSchell Judit is nagy szeretettel emlékszik vissza a film forgatására. „Nem egy nagy szerep az enyém, de ha Mónikáék felkérnek egy szerepre, akkor én igent mondok. Gáborral dolgoztam már együtt, Csabát is ismertem, úgyhogy én boldogan mentem a forgatásra. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy baráti vacsorameghívás, és oda én szívesen megyek, még ha csak rövid ideig tudok maradni. Megfogott a szerepem, ami tulajdonképpen egy nagy-nagy lélegzetvétel, tetszett benne, hogy egy olyan polgármester feleséget formálhatok meg, aki szinte nem vesz levegőt.” A színésznő szerint „A fővárosban talán nem érzékeljük ennyire, de ha kisebb városokba, községekbe, falvakba látogat el az ember, ott erősen megvan az ellenérzet a romákkal szemben, ami oda-vissza működik. Ebből a filmből kiderül, hogy nem lehet ennyire feketén-fehéren kezelni a dolgokat, nem lehet eleve elítélni senkit. A Brazilok egy nagy kedves, humoros formában jeleníti meg ezt a témát. A foci pedig egy olyan népszerű sport, játék, életforma és életérzés, ami a legtöbb ember életében benne van – persze főleg a férfiakéban -, nemtől, kortól, vallási-, és politikai beállítottságtól függetlenül. Nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog a nézőknek, mert ez egy szerethető film. Nem akar ítélkezni, nem akarja rákényszeríteni az embert, hogy máshogy gondolkodjon valamiről. Jó a humora, a foci pedig rengeteg embert be tud szippantani!”

Ki mit tud (Vagy mit nem?)

„Erik, és még egy fiú tudott már focizni, de a többieknek szükségük volt tanulásra. Őket Bánfi János – aki szerepel is a filmben - tanította.” – meséli Mécs Mónika.dsc_0482.JPGHabár fociedzésre jártak, több színésznek is meggyűlt a baja a forgatás egy-egy jelenetével. „Amikor a tíz méter magas kis épületbe be kellett lőni a labdát, akkor nagyon meg voltam ijedve, mert én nem tudok focizni, és nem tudtam, hogy fog ez sikerülni. Közben ott állt negyven ember, én pedig próbálkoztam és próbálkoztam. Viszont annyira felszívtam magam ettől, hogy aztán sikerült harmadjára, negyedjére és ötödjére is. De aztán Csaba mondta, hogy – bár nem akar elkeseríteni -, de a sikerek előtti próbálkozás kicsit több volt, mint három, négy. Igazából csak annak van jelentősége, hogy sikerült.” – emlékszik vissza mosolyogva Nagy Dániel Viktor. (Rohonyi Gábor viccesen megemlíti, mennyire örül, hogy sikerült olyan illúziót kelteni, mintha Dani tudna focizni.) „Engem egyébként egyáltalán nem érdekel a foci. Jártunk edzésekre, valamennyit fejlődött is a technikánk, de azért ezalatt a pár alkalom inkább csak kicsit újra felelevenítettük, hogy milyen volt, mikor fiatal korunkban fociztunk. De szerencsére nem volt nehéz, mert a foci eszköz, ami a konfliktusok megoldására szolgál. A filmben sem úgy vannak megvágva a jelenetek, hogy a legnagyobb cseleket látjuk, hanem a lényeget, azt, hogy a pályán milyen konfliktus van két ember között.”

Annak ellenérte, hogy Bánki Gergely a pap szerepét kapta, mégsem úszta meg teljesen a játékot. „Ugyan nekem focimeccsen nem kellett részt vennem, de az úgynevezett „brazil kört” prezentálnom kellett, amikor átvezetem a labdát lentről indítva. Vettem egy labdát és kimentem a városligetbe gyakorolni. Ráadásul a felvétel olyan terepviszonyok között zajlott, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy ez megvalósuljon. A templomkert iszonyatosan göröngyös volt, alig lehetett megállni rajta. Volt rajtam egy reverenda, ez sem segített. Ez egy nehéz nap volt.” – mondja nevetve a színész. dsc_0213.JPG

Ugyan Lakatos Erik már a film előtt is tudott focizni, őt sem kerülték el a nehéz jelenetek. „Az a kedvenc jelenetem, amikor a győztes gólt fejelem be. De ez nehéz is volt, körülbelül nyolcszor kellett felvenni. Volt, hogy felszakadt a lábam, lefejeltem a kamerát, vagy a kapufát.

Végezetül

Amikor megszületünk, mindnyájunknak vannak színes szélesvásznú vágyai és álmai. De sok ember jár úgy, miközben öregszik, hogy ezek az álmai elkezdenek szürkülni, és végül fekete-fehérré válnak. Nagyon sokan úgy halnak meg, hogy ezek a vágyai egyáltalán nem is tudnak megvalósulni. Nekem az egyik vágyam az volt, hogy ez a film elkészüljön – és elkészült! Ráadásul szerintem nagyon jó lett.” – foglalja össze M. Kiss Csaba.

dsc_0382.JPG

stáblista

rendező - M. Kiss Csaba // Rohonyi Gábor

forgatókönyvíró - M. Kiss Csaba // Muhi Klára // Huszár Péter

operatőr - Réder György

díszlettervező - Valcz Gábor

jelmeztervező - Lengyel Rita // Kemenesi Tünde

zene - Bornai Tibor

producer - Mécs Mónika // Mesterházy Ernő

vágó - Mógor Ágnes

 

szereplők

Polgármester - Fekete Ernő

Józsi - Schmied Zoltán

Áron - Nagy Dániel Viktor

Csaba Atya - Bánki Gergely

Fingi - Lakatos Erik

Ábel - Bergendi Barnabás

Török - Dóra Béla

Boldizsár - Lakatos Csaba

Gazsiga - Lakatos Renátó

Pöcök - Pászik Krisztofer

Rozi - Farkas Franciska

Dezső - Kaszás Gergő

Bianka - Mészáros Blanka

Ilike - Dobó Kata

Gáspár Laci - Gáspár Laci

Mari - Parti Nóra

 

Fotók: Dancs Enikő Bianka Photography 

Forrás: InterCom

 

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr3312403879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása