Már 2 éve, hogy berobbant a köztudatba a Wellhello a „Rakpart” című dallal, s a fiúk sikere azóta is töretlen, sőt! Nap mint nap teltházas koncertek és hatalmas rajongótábor áll a csapat háta mögött. A Kultúrjunkie az EFOTT Fesztiválon a zenekar tagjaival, Karácson Tamással (Fluor) és Csöndör Lászlóval (Diaz) beszélgetett.

Ma már aligha akad, aki ne ismerne Titeket. Melyik volt az a pillanat, mikor először éreztétek, hogy a Wellhello igazán sikeres lehet?

Fluor: Az első nagy felismerés talán az Akváriumos bulinknál volt. Akkor úgy gondoltuk, hogy ha 3-400-an eljönnének, az tök jó lenne, aztán körülbelül 1 vagy 2 nap alatt már a KisHallba se fértünk be (ami 800 férőhelyes). És végül telt ház lett a körülbelül 1200 fős NagyHallban is. Ennyi idő alatt ennyi ember - itt azért már éreztük a súlyát a dolognak.

Mire vagytok a legbüszkébbek az eddig elért eredményeitek közül?

Diaz: Szerintem büszkék lehetünk a szakma és a közönség elismerésére is. Mindkettő más miatt fontos. A közönségünktől a legnagyobb elismerés például az, amikor a Budapest Parkba 10.000 ember megveszi a jegyet és eljönnek ránk, bizalmat szavaznak nekünk. Ezért próbáljuk minden koncerten a legjobbat nyújtani és megteszünk mindent annak érdekében, hogy utána úgy menjen haza a közönségből lehetőleg mindenki, hogy „Ott akarok lenni, ha holnap játszik újra a Wellhello a Budapest Parkban, akkor is.”

Fluor: Igen, ez így van és rengeteget fektetünk is ezekbe. Legutóbb helikopter volt és most már kisebb városok tűzijáték raktárait felhasználjuk koncerteken. Azt a hozzáállást utáljuk, hogy minél hamarabb, minél több pénzt húzzunk ki egy produkcióból.  Inkább belefektetünk, és azt szeretnénk, hogy hosszú távú legyen. Úgy nézzen ki egy koncert vagy egy videoklip, ahogy azt megálmodtuk.

A hazai fesztiválok fellépőinek oszlopos tagjai vagytok, egymást érik a koncertjeitek. Mennyire megterhelő a nyár számotokra?

Fluor: Hát igen, a fesztiválszezon… Én nem is értem, hogy nem haltunk még meg. (mosolyog)

Diaz: Főleg tavaly, amikor 165-170 koncertet számoltunk össze.

Fluor: Igen, nagyjából fél év leforgása alatt. Elég erős volt, egy kicsit ott ki is dőltünk olykor. Volt egy márciusi press fotónk, megnéztük ősszel és egy 7-8 évet mindenki öregedett a turné alatt. Azért rajzolgatja ránk a ráncokat a szezon, de imádjuk!

Diaz: Amit hozzáfűznék még, mert nagyon fontos, hogy ha nincs ilyen közönségünk, lehet, hogy tényleg besokalltunk volna tavaly. Ha fáradtak is voltunk egy koncert előtt, mikor felléptünk a színpadra, és láttuk a közönség lelkesedését, hogy nagyon vártak minket, az megadta nekünk is a lendületet. Kit érdekel akkor, hogy fáradtak vagyunk, odatesszük magunkat és bulit csinálunk!

Fluor: Igen, van itt egy jó fajta energiaáramlás. Olyan pozitív rezgéseket kapunk, amik megerősítenek minket is.  Akármi is van, ha fáj a fejed, a hasad, ha éppen elájulni készülsz… Felmész a színpadra és ez megszűnik. Ez az egész akkora adrenalin és erő, ami mindent felülír.

Diaz: Nagyon szerencsések vagyunk, mert a zenekar másfél év alatt a második családunk lett, nagy az összhang a brigádban. Bárkihez odamegyek a koncert alatt, hatalmas összeszokottságot érzek. Még ha kicsit el is bizonytalanodok valamiben, ránézek Tomira, vagy bármelyik zenészünkre és egyből azt érzem, hogy ez mennyire jó banda.

Fluor: Mindenki a pozitív értelemben vett csibész a bandában. 

Diaz: Aki eddig nem volt az, most már az is!

Fluor: Mindenkit megrontunk, aki a csapatba kerül! (mosolyog)

Hogyan tudtok kikapcsolódni a fesztiválszezon alatt?

Fluor: Igyekszünk feltöltődni azon az 1-2 napon, amikor otthon tudunk lenni. Ilyenkor elmegyünk például kondizni, ha van erőnk.

Diaz: Így van, Tomival járunk együtt kondizni! Sőt, hozzáteszem, hogy bár nem dumálni járunk le a konditerembe, de van, hogy akkor is jönnek ötletek. Megbeszélünk apróságokat, hogy min kéne változtatni, vagy milyen dalt csináljunk. Úgyhogy ez egy nagyon jó időtöltés. Az utazásokat is nagyon szeretjük, már ha van rá idő. Idén azt hiszem 4 napunk lesz augusztus elején.

Fluor: De majd télen elmegyünk valahova! Én alapvetően hiszek abban, hogy nem szabad csak kivenni, tölteni is kell. Kellenek az életszerű helyzetek is a fesztiválokon kívül. Az is, hogy az ember olvasson, pörgesse az agyát. Nem akarunk beletompulni ebbe az egészbe.

Diaz: Sőt, talán akkor egy idő után a daloknál is éreznénk a hatását.  Ha csak kivennénk  és nem raknánk vissza, egy idő után talán ihletünk se lenne.

Fluor: Ha össze kéne foglalnom, akkor azt mondanám, hogy tréningeljük magunkat az egészségre és az agyi munkára is.

Diaz: Sokat FIFA-zunk egyébként a fiúkkal a buszban... Amit a Tomi annyira nem bír. (mosolyog) Bár már kicsit megszerette a focit, hiszen most volt az Európa Bajnokság, ahol a magyarok nagyon jól szerepeltek. Tomi is nézte a meccset és nagyon drukkolt!

Fluor: Tényleg izgalmas volt. Én azért néztem meg, mert nagy dolog volt, hogy kijutottunk. Ettől függetlenül nem fogok FIFA-zni. És nem fogom szeretni, hogy FIFA-ztok! (nevet)

Diaz: Tomi legnagyobb problémája egyébként mindig a hangerő. Játék közben az egész zenekar úgy tudni örülni 1-1 gólnál, mintha tényleg kint lennének a pályán. (mosolyog)

Fluor: Igen, mikor 3 órát aludt az ember és teljesen kiszámíthatatlanul hirtelen felordít valaki, akkor egy picit fel akarja akasztani magát a buszra. De most már külön autóval járunk, ahol nincs FIFA, én mindig ott vagyok! (nevet)

Ha volt rá időtök és lehetőségetek, Ti kinek a fellépését néztétek meg a fesztiválokon?

Fluor: Nekem van egy elég durva Supernem kattanásom. Papp Szabi az élő legenda, a rock sztár. Erről Diaz is tudna mesélni, amikor a kocsiban felnyomom maximum hangerőre a Supernem-et, fél óráig nem lehet hozzám szólni, és nagyjából szétrúgom a műszerfalat.

Diaz: Most már én is ordítom, és én is nagyon megszerettem őket. (mosolyog)

Fluor: Kénytelen voltál! (nevet)

Diaz: Ami nekem eszembe jutott, az John Newman tavalyi fellépése a VOLT Fesztiválon. Kíváncsi voltam, hogy milyen a show. Azt gondolom, minden egyes ilyen koncertből tanulhat az ember, mint előadó, vagy zenész. Érdekelt, hogy ő hogy szerepel a színpadon, vagy miben más, mint egy magyar fellépő.

Fluor: Nagyon jó volt MØ a Szigeten. Én őt már akkor is szerettem, mikor nem volt még a „Lean On” és ettől nagyon undergroundnak éreztem magam. (mosolyog) Megnéztem a Foals-t, az is egy álmom volt, mert a VOLT-on lemaradtam róla egyszer. Vagy volt nagyon jó élményem Hurts koncerten pár éve, mikor a tömegben elbújva csókolóztam egy lánnyal az „Illuminated” szám alatt. Ez a legszebb, a fesztivál vad romantikája.

Van esetleg egy különlegesen emlékezetes fesztivál-történetetek?

Fluor: Nekünk a tavalyi VOLT Fesztivál a legemlékezetesebb, amikor a tolószékes kissrácot, Levit felemelte a közönség, elképesztő vibe-ok voltak és óriási pozitív csalódásként is éltem meg.

Diaz: Igen, ráadásul másnap utaztunk az ország másik végébe és még akkor is úgy ültünk a végig a buszban, hogy le voltunk sokkolva egyrészt a brutális embertömegen, másrészt meg azon, hogy mennyit tud jelenteni egy kis gesztus vagy szimplán az, hogy vagy és érzel.

Fluor: Ilyen még sosem volt a zenekarral.  Koncert után egy óráig mindenki csak ült, többen sírtunk. Másnap is tényleg az volt, hogy néztük az emberek reakcióit. Belegondoltunk annak a súlyába, hogy több mint 15.000 ember volt ott és abba, hogy hogyan tud ennyi ember ilyen energiákat ilyen pozitivitással felszabadítani. Mikor arra tapsolt a tömeg egyre hangosabban, hogy megöleltük egymást Diaz-zal, az annyira elképesztő és sokkoló volt, hogy nekünk hetek kellettek a feldolgozásához. Ez sokszor van egyébként, hogy nincs időnk feldolgozni az eseményeket. Mikor van 2 napunk leülni, akkor eszünkbe jut, hogy például 3 héttel ezelőtt mi történt.

Diaz: Akkor tudnak leülepedni ezek az emlékek.

Fluor: Sokszor Instagram-ról emlékezünk dolgokra. Azokról a képekről, amiket feltöltöttünk.

Diaz: Január-februárban volt egy alkotói szünetünk, amikor nem vállaltunk koncertet - nekem egy csomó buli akkor esett le.  Főleg mikor néztem vissza fotókat én is Instagram-on. Görgettem le a képeket és akkor ugrott be, hogy mik történtek. Annyira elszáguld mellettünk ez a sok-sok élmény.

Fluor: Nagyjából csak ilyen suhanó csíkokat látunk. És amiről azt gondoljuk, hogy körülbelül 2 hete volt, arról kiderül, hogy 3 hónapja. Mondjuk én ezt a hűtőmön látom mostanában. Úgy emlékszem, hogy ezt a sajtot most vettem, közben meg már áprilisban lejárt. (nevet)

Tavaly a VOLT Fesztivál, idén pedig a Strand Fesztivál himnuszában működtetek közre. Hogyan készülnek ezek a dalok?

Fluor: Az idei nem volt olyan nagy munka, hiszen egy feldolgozást készítettünk. Idén 30 éves a Balatoni nyár című KFT dal. Pixa és Naksi Attila ötlete volt, hogy megcsinálják. Ők kerestek fel bennünket, mi pedig örömmel igent mondtunk.

Az „Emlékszem Sopronban” nagyon mókás volt. Átjött hozzám Halott Pénz, beszélgettünk, hogy kinek mit nyújt egy fesztivál, miket kéne bemondani. Utána még átmentünk Diaz-hoz, ott pedig a refrént fejtegettük, és egy tök jó közös munka volt a vége.

Diaz: Így van! A zenénél pedig ugyanez volt igaz. Magam elé képzeltem a többezres tömeget, a hangulatot, a fejpántos lányokat. Próbáltam egy olyan zenét kreálni, ami abszolút visszaadja ezt az érzést.

Ha egy szóval kellene jellemezni, hogy milyen érzés, amikor színpadon álltok és az egész közönség veletek együtt énekli a dalaitokat, mit mondanátok?

Fluor: Euforikus, én ezt mondanám.

Diaz: Nekem pedig hihetetlen, még mindig. Tomi régebb óta benne van. De nekem néha még mindig van olyan érzésem a színpadon, hogy alig hiszem el. Például, mikor idén a VOLT Fesztiválon a „Retúrjegy” című számunk alatt több ezer ember felemelte a telefonját és világított vele. Lenéztünk és mintha a csillagokat láttuk volna, mindenféle túlzás nélkül. Ezek életre szóló élmények.

Van még olyan célkitűzés, amit eddig nem értetek el?

Fluor: Mindig van! Most éppen egy nagyjátékfilmet forgatunk. Ez is izgalmas lesz és nagyon bízunk benne, hogy működni fog. Egy generációs filmet, egy korlenyomatot szeretnénk csinálni, amire 10 év múlva is úgy emlékszünk vissza, hogy de jó volt, és amire el tudunk majd szépen érzékenyülni a múltba révedve. Rengeteg színész játszik benne, szóval nem dokuról beszélünk. Közben elindult a Wellhello Lányok (a Playboyjal közös szépségversenyünk), aminek már a felénél járunk. Magát a Wellhellot, mint márkát nem csak zeneileg igyekszünk erősíteni.

Diaz: Ami még fontos feladat, hogy megtartsuk a közönség hitét, lelkesedését. Ez rengeteg munkával jár, nem dőlhetünk hátra, nem kényelmesedhetünk el. Tenni kell ezért, új dalokon kell dolgozunk. 

Mivel készültök a fesztiválok után?

Fluor: Kijön a #Sohavégetnemérős (ez a filmünk címe) zenéje. Emellett pedig egy nagyon megtisztelő felkérést is kaptunk a Tankcsapdától, hogy szerepeljünk a lemezükön. Feldolgozzuk majd a „Fiúk ölébe lányok” című dalt. Halott Pénz és sok más csapat is közreműködik majd az albumon, de nagyon jól esik, hogy ránk is gondoltak az igazi rocksztárok. A film azért elég sok időt el fog vinni. Jövőre majd jövünk a többivel.

Köszönjük az interjút!

Fotók: EFOTT Fesztivál (https://www.facebook.com/efott)

Az interjút készítette: Barna Borbála

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)